Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon
lomban is nyomát találjuk a ritkább vetésre való hajlandóságnak. De' másutt is, mint Szabó mondja, Pest, Pilis, Nógrád és más megyékben is sok gazda utánozza az ő vetési módját." 7 A mezőgazdaság megújulásának igénye már ott volt a levegőben, de a rentabilitást illető meggondolások erősen útjában álltak a gyakorlati megvalósításnak. A bécsi Magyar Űjság óva intett a sorvetőgépek bevezetésével járó befektetések kockázatától. „Semmi ollyan jobbításokat el nem kell mulatni, a minéműek az emberiségnek megvilágosodására és annak tápláló módja szaporítására tárgy óznak", állapítota meg, de előzőleg kifejtette, hogy mindenki „minek előtte valami Jobbításhoz fogna, jól gondolóra vegye s meg fontolja, ha vallyon foglalatossága nem telik-e néki több költségbe, mint sem abból valahára hasznot vehessen". Még ha biztos is a technikai fejlesztés eredménye, „de reájuk tett költségét néki vissza nem téríttik, vagy ha talán valaha vissza téríttik is, de nem neki, hanem tsak maradékjának, a vagy más egyéb utánna következő birtokosnak", akkor a cikkíró tanácsa már az, hogy „minden próbát eszessen és mértékben kell tenni, és azokat nem tovább, tsak addig kell űzni, míglen azt kárunk nélkül űzhetjük." 8 Pethe Ferenc, aki a „pallérozott" jelzőt a kora szerint legmagasabb fokon álló értelemben használta, pallérozott vetésnek a XIX. század elején még azt nevezte, amikor nem zsákból, hanem „vetőruhából, egy abrosz formából vetik a magot", és hozzá fűzte: „a tudós földmívelők találtak ki holmi vető eszközöket, mellyek közül némelyikkel egyúttal szántani, vetni és boronálni nagy kínnal lehet. Jóllehet ez az eszköz igen okos találmány magában: mindazáltal egy sem volt még ollyan, a mellyet a földmívelő világ úgy helybehagyott volna, hogy annak általijában hasznát venné, és azokért a rendes, parasztos vetéssel felhagyott volna. A ki ezen mechanikákkal kíván megismerkedni, útba igazi ttja azokat Beckmann s mások sokan. Én szerentsémnek tartom, hogy nagyobb részét esmérhetem azért,, mert azóta sokkal jobban megszerettem a szabad kézzel való vetést, melynek semmi sembrador, semmi vetőmachina nem hágott elébe máig." 9 Pethe Ferenc tehát tudott az összes vetőgép-találmányokról és a sorműveléssel kapcsolatos kísérletekről. Ahogyan felsorolta a vetőgépszerkesztőket és a sorkapás agrotechnikának úttörőit, abból nyilvánvaló, hogy ismerte korának ezzel kapcsolatos irodalmát. A sorművelésről az volt a véleménye, 10 hogy azt rosszul dolgozó földművelők találták ki, „nem hasz7 Gerendás Ernő: Az esztergomi főkáptalan garamszentbenedeki birtokterülete a XVIII. század második felében. Bpest 1934. 94. H Tanátsolatok és Észrevételek. Magyar Űjság 1796. 22 db. 171. ü Pethe F.: Pallérozott Mezei Gazdaság. Sopron 1805. I. db. 439. 111 Uo. 296.
