Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása
szakkönyv írta: „Ha az ember utána gondol, elcsodálkozik, hogy évente mennyi vetőmag megy pusztulásba. Egy mag a mi vidékünkön 1—10 szárat hajt, de nem tudna 30—50 szárat hajtani? Egy gabonakalász 30—100szorost hoz. Mi szeretnénk átlagban csak 60 magot egy szemből termelni . . . De általában csak 5—10 magot aratunk, tehát csak a tizedet." Ennek oka a szerző szerint a vetés, a magtakarás hibáiban van. „A magnak lehető egyenletes elszórása végett egyes országokban kitaláltak vetőgépeket, azok használata azonban nem hogy megkönnyítené, hanem akadályozza a vetés hibáinak kiküszöbölését." Egy, ami segíthet: — ez a szakmai taglalás, konklúziója — a kézzel vető ember értelmessége. 91 A Commercial Magazine „egy tapasztalt angol mezőgazda", Close vetési adatait analizálva 92 arra a megállapításra jutott, hogy helytelenek a túlzott magtakarékossági törekvések. A körülbelül helyes vetőmag normák: egy acre alapulvételével, búzából 5, zabból, árpából 6V 2 , bab-, borsóból 5, bükkönyből 2V2 véka. Ha ezt a normát — írta a Magazine — általánosan betartanák, az maga elegendő volna Anglia vetőmaghiánnyal kapcsolatos zavarainak megszüntetésére. Ez a szükséglet a vetőgépszerkesztők figyelmét az eddiginél is jobban a magmennyiséget szabályozó szerkezetek pontosabb kidolgozására irányította. Thaer véleménye azonban nem egyezett a Commercial Magazine megállapításaival. A Close-féle vetőmag normák szerinte csak kertileg megművelt földön, tehát egészen kis méretek között lehetnek megfelelők. Megállapította, hogy mindig a talaj előkészítettségétől függően kell a vetőgépek szórási normáit megállapítani, miért is Cooke sokévi tapasztalatait fogadta el mértékadónak, aki búzából 10, árpából 10— 16, zabból 26, bab-, bükkönyből 21—26, borsóból 21 vékát vetett egy acre átlagában. A Cooke-féle vetőgép a mennyiségszabályozást elődeinél jobban oldotta meg, de az elvetendő magmennyiség vitája tovább gyűrűzött széles határértékek között, és nehezítette a vetőgépszerkesztők munkáját a megfelelő méretek és szerkezetek kialakításánál. A soros vetéstechnika különféle növényekre és különböző üzemnagyságokra terjedvén ki, hamarosan felmerült a termelés kisebb méreteihez szabott vetőgép konstrukciók szükségességének gondolata. A XVIII. század végén, XIX. század elején többféle kertészeti, kisparaszti, kézi vetőgéppel kísérleteztek. Kerti vetemények sorbavetésére villás tolónyéllel, egy keréken mozgó, angol kézi vetőszerszámot használtak. 93 A keréktengelyen kis hordóhoz hasonló magtartály forgott, felületén különféle magvaknak megfelelő, különböző nagyságú kifolyó lyukakkal. A nem szükséges nagyságú lyukakat mindig eltömték apró fadugókkal .Készült külön vetőgép bab és 01 Der Kluge Bauer. Wien 1785. I. 44. kk. 92 Idézi Krünitz i. m. 129. k. 655. kk. p3 Krünitz i. m. 129. k. 626—31.
