Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

V. A vetőgép a XX. század szántóföldi termelésében

elvetni, külön-külön, mert a magvak szükséges keveredése csak így volt biztosítható. A fűmagot utána kézzel kell kiszórni, mert harmadjára is meg járatni a földet vetőgéppel a talaj rongálódását okozza. Ha ősszel sok az egér, jobb a kalászosokat szórva vetni, mert a sorokban álló gabonát könnyebben pusztítják az egerek. Ha a sorbavetőgépek nem győzik a vetést, inkább kézzel kell vetni, semmint megkésni a vetéssel. Ha nagyon sűrű vetés szükséges (pl. len), jobb szórva vetni. Cserháti szerint a sorbavetett gabonában nehezebben terjed a rozsda, mert az egyes növényekhez jobban hozzáfér a világosság, jobban járja a levegő. Ugyanezért a soros vetésű gabona kevésbé dől meg, mint a szórt vetés. A vetőgépek sok fajtája közt nehezen eligazodó gazdáknak Cserháti azt a tanácsot adta, hogy „nem szabad a vetőgépeken mutatkozó különbségeknek nagy fontosságot tulajdonítani". Leglényegesebbnek tartotta a sík- és dombvidéki megkülönböztetést, előbbire merítőkorongos, utóbbira ún. hegyi vetőgépek kiválasztását, de azok sokféle variációinak nem tulajdonított különösebb jelentőséget.

68 A vetőgépfejlődés egyik iránya a sortrágyázásnak gabonavetésekre való kiterjesztése volt. Az Eckert, a Sack gyárakból is kerültek ki gabona sortrágyázó vetőgépek, ezek azonban olyan nehezek voltak, hogy két pár erős ló sem tudott velük két óránál tovább dolgozni. Komplikáltak, működésükben sokszor pontatlanok voltak ezek a 7—8 mázsás gépek, amelyek azonkívül 150 kg műtrágyát, 80 kg magot is hordoztak. Az 1911. évi torinói kiállításon a magyar gépcsoportban feltűnt a losonci gépgyár Rekord II. sortrágyázó gabona vetőgépe, amely 16 sorosan mindössze 470 kg súlyú volt, gabonavetésnél holdanként 60—80, kapásokra 25 kg műtrágyát szórt ki.

69 Az országos növénytermesztési kísérleti állomás még ebben az évben felszólította a sortrágyázó vetőgéppel bíró gazdákat, hogy észleleteiket közöljék az állomással, mert a sortrágyázás jelentősége „ez idő szerint tisztázottnak még nem mondható". Mintegy 30 birtokos vállalkozott az eredmények megfigyelésére. Az állomás külső telepén már 1910-ben állítottak be kísérleteket, javarészt Rekord II. vetőgépekkel. „A kísérletek túlnyomó része a sortrágyázás javára ütött ki." 1912 tavaszán a kísérletben részt vett gazdaságok közül egy áttért teljesen a sortrágyázott gépi vetésre, de az állomás ezt a példát általánosan követendőnek nem deklarálta. Maradtak el nem döntött kérdések a részletekben: mit érdemes sortrágyázni? Mennyi a gazdaságosan optimális trágyamennyiség? Milyen a sortrágyázás hatása a szórt trágyázással szemben a következő években?

70 Kérdéses volt még a csoroszlyához kapcsolt henger szerkezete és szükséges volta. Nem volt még tisztázott, hogy mi a jelentősége a mag és a trágya tó Cserháti S. i. m. 557. 69 Magyar mezőgazdasági gépek a torinói mezőgazdasági kiállításon. K 1911. aug. 30. 7() Ujabb sortrágyázási kísérletek eredménye. K. 1911. dec. 16., 1912. febr. 3, 10, 17.