Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
V. A vetőgép a XX. század szántóföldi termelésében
külországok fejlettebb mezőgazdasági gépiparának termékeivel is. 19 A vége az lett, hogy a Gépgyárosok Országos Egyesülete 1908-ban az illetékes fórumok előtt felterjesztésben követelte a kiállítások túlburjánzásának megszüntetését, tekintettel arra, hogy ez idő tájt a gyárosok már havonta 2—3 kiállításra kaptak meghívást, s végül is ,,a kiállítások rendszerint teljesen néptelenek, rendelő vagy vásárló közönség alig jelentkezik". A bírálóbizottság „csaknem mindig 4 - részben hozzá nem értő emberekből áll", akik pár perc alatt végigszaladnak a kiállításon, és ennek alapján ejtik meg a díjazásokat. Követelte a felterjesztés, hogy külföldi gyárosok csak nemzetközinek deklarált kiállításokon vehessenek részt, azokon is csak olyan gyártmányokkal, amelyeket a magyar gyáripar nem készít. 20 A kiállítások valóban megritkultak, de nemcsak a velük kapcsolatban felmerült sok panasz miatt, hanem azért is, mert a munkásviszonyok rosszabbodása amúgyis a gépek felé fordította a mezőgazdák figyelmét. 2. Vetőgépfejlesztés a termeléstechnika új szempontjai szerint A századeleji újabb válságnak 1906 7-ben lezárult periódusa után a gazdasági élet idegessége némileg alábbhagyott, és az agrárközvéleményt most már a gépkartell megszervezésének első hírei nyugtalanították, ami ellen az OMGE szövetkezeti gépgyár létesítését sürgette a kormányzatnál. 21 A gazdáknak kellett volna a gép, de sokan idegenkedtek tőle, mert „nagy átlagban véve a magyar gazdák még nem igen értenek a gépekhez . . . Tájékozatlanságuk folytán ma még inkább tartanak a gépektől, tartanak mindenfélétől, ha gépvásárlásról van szó. Félnek a drága javításoktól, tartanak a. gépek hiányos működésétől, a gép járásában beállható zavaroktól, a gyors kopástól stb." — így összegezte a Köztelek az átlagos mezőgazda viszonyát munkája gépesítéséhez a XX. század első évtizedében, és sürgette, hogy minden megyében szervezzenek meg a szélesebb gazdarétegek számára gyakorlati oktatással kapcsolatos gépbemutatásokat, országszerte egy-egy gócpontban téli gépesítési és gépkezelési tanfolyamokat. Leginkább szükségesnek látszott a gépesítés gyakorlati értékű propagandájának megszervezése a munkaerő szempontjából legfenyegetettebb Alföldön. 22 A gépekkel kapcsolatos műszaki érdeklődés alapjainak hiányosságára vall az is, hogy a gépvásárló gazdák még az intenzívebben gépesített Dunántúlon is 23 csak ritkán fordultak az állami gépkísérleti intézethez szak19 OL IV. Kühne I. vez. 20. cs. Az OMGE átirata 1907. febr. 21.. 1372/1907. sz. 20 Uo. 4. cs. Gépgy. Orsz. Egy. L. 1281/908. sz. 21 Gazdák a gépkartell ellen. Gépipari Közlöny 1908. 8. sz. 22 Förster L.: A munkahiány és a mezőgazdasági gépek. K. 1907. máj. 11. 23 Pl. a Győr megyei Nyalka község nagygazdái a század elején már mind vetőgéppel vetettek, csak a kevésbé módosak vetettek lazsnakból (vetőabrosz) kézzel, de
