Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
V. A vetőgép a XX. század szántóföldi termelésében
a debreceni gazdasági tanintézetnek. Őszi, tavaszi próba után megállapították, hogy a gép jó. Újdonság azonban csak annyi volt rajta, hogy a magmennyiséget szabályozó szerkezetet beállítás után le lehetett zárni, ezáltal úgy rögzíteni, hogy avatatlan kezek munka közben hozzá ne férjenek. Egyebekben tolókerekes volt, keverőkészüléke volt, kefés aprómagvetőt lehetett hozzászerelni, vagyis semmi lényegesben nem különbözött a kor más efajta vetőgép-típusaitól, 6 sem az OMGE budapesti kiállításán 1900-ban már bemutatott 17 és 21 soros Viktoria Drilltől. A szerkezeti különbségek inkább apró kényelmi kérdéseket oldottak meg, a gyártás figyelme külalaki szempontokra terjedt ki, a fő szempont az volt, hogy minden gyáros a propaganda nagyítóüvege alá tudjon tenni valamit, amiben gyártmánya, bármi jelentéktelenül, különbözik a többiektől. Nemzetközi méretekben is szélesedett a verseny a vetőgéppiacon. Sok száz egyéb árucikk mellett a vetőgépre is vonatkoztak Eckhart Ferenc megállapításai: „A világpiacokról kiszorított osztrák ipar... a másutt elveszett piacokért a közös vámterületen keresett kárpótlást, elsősorban a magyar fogyasztóknál." 7 A Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint ,,a zsenge korú és éppen csak keletkező magyar iparral szemben ez nem igényelt jelentékeny erőkifejtést". A fellendülés éveiben szívesen látott volt a külországból jött vetőgép Magyarországon. Különben is a magyar vásárlók, Eckhart megállapítása szerint, „csak az árat, nem pedig annak minőségét nézték, és elfogultak voltak az idegen áruval szemben. Egyenlő ár mellett az idegent általában előnyben részesítették ... A magyar közönség szívesebben vásárolta meg az osztrák, mint a hazai gyártmányt". A részben idegenből származott vagy aulikus érzületeire hallgató magyar földbirtokosság szívesen vásárolt osztrák és cseh gyárakból, s a felülről jött példa nyomán divat fejlődvén, azt a millennium körüli „magyar birodalmi" gondolattal elszédített közgondolkodás könnyedén minősítette — a Kamara szavaival élve — „a helyes hazafias érzék, az erőteljes és fejlett gazdasági közszellem hiányá"-nak. A mezőgazdasági gépimportban az aratógép után a vetőgép volt a legnagyobb tétel. Főleg Ausztriából, Csehországból özönlöttek vetőgépek Magyarországra^ s csak kisebb mennyiségben Németországból. A cseh vetőgépek olcsóságukkal minden versenyt álltak. „A morva gépek olyan olcsók, hogy senki sem veheti fel velük a versenyt. Olcsóságuk oka a könnyen hozzáférhető faanyag és viszonylag alacsony munkabér. így általában 40 € /o-kal alacsonyabb árakat tudtak szabni, mint a magyar gépgyárosok", — állapította meg a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének egy jelentése. 8 A cseh gépgyárak fizetési feltételekben is verhetetlen konkurren6 Jászberényi A.: „Viktoria Drill" vetőgép. K 1903. márc. 14. 7 Eckhart F.: A magyar közgazdaság száz éve. Bpest 1941. 117. 8 Sárközi, Szigetvári, Szilágyi i. m. 41. (A GyOSz 1906. évi jelentése.)
