Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
F. Bensing: A mezőgazdasági gépek hatása a nemzet- és magángazdaságra (Boroszló, 1897.) e. könyvéből a mezőgazdasági gépek és a nyers jövedelem összefüggéseinek elemzését, ami szerint a gőzekehasználat 10%-kal, a sorvetőgép 10%-kal, a cséplőgép 15%-kai növelte a termelés nyers jövedelmét. (A vetőmagmegtakarítást a vetőgépek használatánál általában 20 %-ban vette számításba.) Érthető tehát, hogy a XIX. század utolsó évtizedeiben Magyarországon is megtöbbszöröződött a vetőgépek száma annak ellenére, hogy ugyanebben az időszakban a vetés gépesítésének ütemét hátráltatták itt a parasztságnak társadalmi méretű megmozdulásai, az aratósztrájkok, a földbirtoknak ebből eredő munkaerőhiánya. Erre utal a hivatalos statisztika kommentárja: ,,Ujabb időben még több arató- és kaszálógép van alkalmazásban, mert birtokosaink s nagybérlőink a föllépett munkásmozgalmak következtében nyakra-főre igyekeztek magukat ellátni arató- és kaszálógépekkel", 149 s ezért kevesebb tőkeerő és csökkent érdeklődés jutott a vetés gépesítésének a munkaerőgazdálkodás akkori gondjai szempontjából kevésbé jelentős fejlesztése számára. 8. Az 1895. évi vetőgép összeírás Függetlenül a munkaerő-kérdések alakulásától, az agrotechnikai fejlődés egyik legjelentékenyebb mutatója továbbra is a vetőgépellátottság, azon belül a sorvetőgépek arányának növekedése maradt. Az 1895. évi mezőgazdasági statisztikai összeírás abszolút számokban kedvező képet adott, mert 38 035 sorvetőgépet és 6133 szórvavetőgépet talált az országban. De bár ez a vetőgépek számában több mint hétszeres emelkedést mutat az 1871-ben felderített vetőgép-állományhoz képest, az agrotechnikai fejlődés mégis messze elmaradt az ésszerű követelmények mögött. Erre mutat a vetőgépek és a szántóterület növekvő mennyiségére vonatkozó arányok felmérése. A két statisztikai felvétel között eltelt időben Magyarország szántóterülete 16 253 485 k. holdról 20 270 220 k. holdra, tehát hozzávetőleg negyedével emelkedett, 150 amiből 5 350 351 hold volt őszi búzavetés. Becslés szerint mindössze 2 250 000 k. hold őszi búzát vetettek el géppel, a többit még kézzel szórták ki. A kézi vetésnek, mint kb. a szór va vetőgépnek is, 138 liter volt a holdankénti vetőmag-normája, amiből a sorvetőgép átlagosan 25 litert megtakarított. Évente tehát csak őszi búzából további 860 000 hl (67—68 000 tonna) gabonát lehetett volna megtakarítani 143 A Magyar Korona Országainak mezőgazdasági statisztikája. III. Bpest 1900. 62. (Magyar Statisztikai Közlemények, Űj íolyam, XXIV.) 150 Magyarország számadataiban a statisztika akkori szerkezete szerint Erdély is. bennfoglalta tik, de Horvát-Szlavonország nem. Fiume 489 k. hold szántófölddel ugyancsak a „Magyarország" adatokban szerepel, de azon a területen vetőgép nem volt.
