Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

művelet szimultán, a föld visszahullása előtt történt meg, s ezzel lehetővé vált a vetés bizonyos mélységének biztosítása. A vetőgép fordulásakor a vetőtölcsér egészen bezárult, amint a hátsó kerekeket egy kézi emeltyűvel felemelték. Ezzel csökkent a táblavégeken a vetőmag felesleges elszóródása. Az üzemben tartáshoz egy ember és egy ló kellett. Worlidge arra is gondolt, hogy a vetés egyenletessége érdekében az első pár kereket kormányozni kellene. Evégből azok tengelyéről egy vasbot nyúlt hátra a gépvezető kezeügyébe. A magmennyiség változtatása a hátsó tengelyen levő áttétel-tárcsa kisebbre vagy nagyobbra cserélésével történt, tehát átszereléssel járt, de kisebb mértékben a gép lassúbb vagy gyorsabb vontatásával is lehetett szabályozni a maghullás mennyiségét. Worlidge számítása szerint vetőkészüléke a vetőmag szükséglet mintegy felének megtakarításával dolgozott a kézi vetéshez képest. A feltaláló ötletei nemcsak a vetőgépkonstrukció, hanem a vetés agrotechnikája tekintetében is előremutatóan megjelölték a fejlődés irányát. Leírta egyebek között, hogy gépével kétsorosán is lehet vetni, ez esetben a garat-tölcsérből két vetőcsövet kellett kivezetni két csoroszlyával, kettős adagoló szerkezettel. Rámutatott a portrágya és a mag együttes elvetésének lehetőségére úgy, hogy a két garat egyike a trágyát, másik a magot adagolja, külön-külön vetőtölcsérekbe. A kombinált vetés másik módját úgy gondolta el, hogy két vetőgép jár egymás nyomában, egyik a trágyát, másik a magot helyezi el a barázdákban. 5. Worlidge vetőgépe 5. Karrensämaschine des Worlidge