Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
exportált mezőgazdasági gépekre. A magyar gyárakban készült vetőgép exportja 1895-ben mindössze 3,5%-a volt az összes mezőgazdasági gépkivitelnek, ugyanúgy, mint tíz évvel előbb. Tíz év során a valóságos magyar vetőgépexport alakulása alig mutat fejlődést. 138 Ausztriába Romániáta Egyéb külföldre Ev db ft db ft db ft 1886 88 17 093 26 5 338 7 2 599 1887 57 9 780 67 10 320 6 1 040 1888 111 14 208 57 12 030 7 1 184 1889 62 11 880 41 8 745 5 1 045 1890 75 8 935 29 4 870 21 1 550 1891 52 6 985 27 3 810 10 1 175 1892 60 10 250 29 2 600 2 600 1893 38 10 205 16 4 680 10 3 185 1894 87 20 447 5 322 4 744 1895 133 29 760 14 2 752 5 1 408 Összesen : 763 139 543 311 55 467 77 14 530 A számok tanúsága szerint az 1886—1895. évtizedben tízszerannyi vetőgépet hoztak be külföldről Magyarországra, mint amennyit a magyar gyárak exportáltak. Mialatt a válság megbénította a hazai vetőgépgyártás fejlődésének korábbi lendületét, az alatt a vetőgépek behozatala évről évre emelkedett. Agrárius elfogultsága mellett is, túlzásaiban is figyelemre tartott számot Rubinek Gyula keserű megállapítása: „Most, hogy a mezőgazdaságra szomorú napok virradtak, s a gazdász-világ is a saját ügyeivel való nem törődéssel szakítani kénytelen ... az uralkodó nagyiparos s közvetítő kereskedelmi irányzatok zászlóvivőinek fő törekvése a gazdaérdekek, az agrártörekvések diszkreditálása, mihez készségesen nyújtanak kezet az úgynevezett magas körök." 139 Baross Károlynak az 1896. évi gazdakongresszus kérdőpontjaira adott válasza, a gabonapiacon mutatkozó válság okait vizsgálva, arra a megállapításra jutott, hogy nem a termelési viszonyok, hanem a pénzgazdálkodás általános elterjedése, az ebből eredő spekuláció, valamint az olcsóbbá vált közlekedés okozta a válságot, mert a termelők készpénz-szükségletük biztosítása érdekében exportra olyan termékmennyiségeket is piacra dobtak, amelyek nem túltermelésből eredő feleslegek, hanem a belfogyasztásban szükségesek lettek volna. Baross szerint nem volt túltermelés, és nem is tartotta célszerűnek „a több termelésre való törekvést, vagyis az intenzívebb gazdálkodásra való átmenetet", még pedig azért nem, mert az alacsony gabonaárak „nem adják meg a befektetések kellő hasznát". 140 Baross Károllyal együtt sokan igyekeztek 138 Uo. 23. p. II. és III. tábl. 139 Rubinek Gy.: Mit kérnek a gazdák? K 1894. I. 567. m Nemzetközi gazdakongresszus. MGL 1896. szept. 19.
