Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
volt egyenletes. A Kühne-megbízott egy 10 láb széles szórvavetőgépet ráfizetéssel átcserélt 15 soros vetőgépre, de ugyanannak az üzletfelének 4 db 12 láb széles szórva vetőre vonatkozó megrendelését raktárhiány miatt nem tudta teljesíteni. Sokszor kellett megküzdeni különféle alkatrészek hiányával. Előfordult, hogy a mosoni gyár a budapesti lerakattól kért sürgősen vetőgép merít őkerekeket. de nem kapott, mert Pesten sem tudtak 30 darabnál többet összeszedni. Minél inkább akadozott a vetőgépüzlet, annál sűrűbb rajokban szállták meg a vidéket a gyárak ügynökei. A Kühne-gyár egyik ügynöke 1889 nyarán Zsámbékon a majorgazdától azt a felvilágosítást kapta, hogy a környékbeli jómódú parasztbirtokok mind el vannak látva vetőgéppel. Gyarmaton (Győr m.) hasonló volt a helyzet, s ott az intéző közölte azt is, hogy viszont a gazdaság összes vetőgépei használhatatlan állapotban vannak, az inspektortól függ, hogy kicserélik-e azokat, Egy Szanter nevű gyarmati kulák („ein besserer Bauer") egy év óta tárgyalt már vetőgép vásárlásáról, s még mindig azzal tért ki a perfektuálás elől, hogy addig nem veszi meg, „amíg nem talál valakit a faluban, aki meggyőzi őt a vetőgép előnyös voltáról". Szomorban (Komárom m.) a Zitterbarth-pusztán — s ez is jellemző volt abban az időben — az ügynök látott egy még használatban álló, öreg Garrett-vetőgépet, amelynek azonban már szinte egyetlen darabja sem volt az eredeti. Ez is amellett szól, hogy részben jobbak voltak a nagy konkurrencia kifejlődése előtti időből származó vetőgépek, részben utolsó csavarjáig igyekeztek használni a gépet a pótlásnak a válság következtében történt megnehezülése miatt. Ahol a kor szokása szerint bérlet-alakítással igyekeztek védekezni a krízis gondjai ellen, ott az ügynökök nem szívesen kísérleteztek, sőt az ilyen gazdaságokat gyakran elkerülték, mert tapasztalataik szerint az új bérlők többnyire megelégedtek a meglevő felszereléssel. 136 A tőkés gazdálkodás ellentétessége mutatkozik abban, hogy mivel a gazdagparasztság felnövésével az intenzív és extenzív irányzatok harca közben is emelkedett a vetőgépszükséglet, a magyar gépgyártás viszont nagyobb profitot ért el a közlekedési gép-konjunktúra kiszolgálásával, ennek következtében a 80—90-es években a mezőgazdasági gépgyártás fejlődése stagnált, kapacitásából alig futotta a magyarországi szükségletek 50%-ának kielégítésére. Ennek következménye volt, hogy a mezőgazdasági gépbehozatal 1886—1898. között megháromszorozódott. „A gőzcséplőkészletek után a vetőgépek emésztik fel leginkább azon összegeket, a melylyel mezőgazdasági gépekért évenként a külföldnek adózunk", — írta Matlekovics Sándor. A vetőgépbehozatal Ausztriából, illetve más külföldi gyá136 OL IV. Kühne ltár I. Vezetés 14. es. Franz Bayer 1889. jún. 26. jelentése.
