Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban

uradalomban az 1873—95. években, a gabona-krach időszakában, a búza vetésterületét az összes szántó 43,3%-áról 34,4%-ra csökkentették, a takarmánynövények termesztésének volumenét 2%-ról 13,7%-ra növelték, és 11 db vetőgépet szereztek be az intenzívebb gazdálkodás technikai alapjainak erősítése végett.

109 A technika fejlődése a mezőgazdaságban nemcsak a termelés körét bővítette, hanem világgazdasági összefüggésekben is bonyolult folyamatok szövevényét indította meg. A közlekedés, főleg az olcsóbb vízi utak hálózatának bővülése javította a termésértékesítés lehetőségeit. Csökkent a távolságok jelentősége, a hírközlési rendszerek átalakították a termelés és a kereskedelem árképző viszonylatait. A Csikágóból angol kikötőkbe szállított búza szállítási költsége 1873—1886 között mázsánként 1 ft 88 kr-ra csökkent. Ugyanakkor Angliában a búza 1869-hez képest 3 ft 88 kr-ral olcsóbb lett.

110 Az áresés elsősorban a tengerentúli búzatermesztés alacsony önköltségéből, kisebb mértékben a szállítási tarifák csökkenéséből keletkezett. Különösen erősen érezte a világpiac versenyét a termelési költségeibe földjáradék-összetevőket is kalkuláló mezőgazdaság a közlekedési hálózatának kiépítésével elkésett Magyarországon, ahol a termelőeszközök és termelési módok fejlődésének kezdetén a feudalizmusból maradt visszahúzó erők is fékezték a versenyképesség kialakítását. Alacsony termésátlagok, magas termelési költségek jellemezték a gabonatermesztés világválsága idején is egyoldalúan a szemtermelésben megragadt, azt tovább fokozó, külterjes magyar mezőgazdaságot. Bálás Árpád és Hensch Árpád adatai szerint a learatott évi búzaterület 1870—79-ben 2 259 000 ha volt, 1890—94-ben 3 107 000 ha, vagyis a növekedés 37,5%-os. A búzatermés évi mennyisége az 1870—79. évek átlagában évi 15,8 millióról az 1890—94. évek átlagában évi 40 millió métermázsára ugrott fel,

111 Semmi egyéb terménynél az emelkedésnek ez a mértéke megközelítőleg sem jelentkezett (cukorrépát kivéve, de csak századrésznyi vetésterületen). Ebben az időben a learatott szántóföldi terület 65%-án búzát takarítottak be Magyarországon. A válság visszavetette a gépesítés fejlődését, így a vetőgépsűrűség alakulását is. Legfeljebb a válság miatt hosszabb lejáratúra, 10—15 évre szabott bérleti szerződések hozták magukkal imitt-amott, jobb eredmények reményében, fejlődöttebb felszerelések, gépek munkába állítását. A gazdálkodás bérleti formája (a 100 holdas birtokkategórián felül) a század vége felé az összes mezőgazdasági terület 18%-ára terjedt ki."

2 Hozzájárult 10;1 Matlekovics S.: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor... Bpest 1897/8. VI. 934. 110 Pólya J.: A mezőgazdasági válság. Közgazdasági Szemle 1896. aug. 111 Magyarország fölmívélése. Bpest 1896. 114. m Pach Zs. Pál i. m. II/2. 150. kk. 13* 195