Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
den vidékén, rendkívül aktív volt ezekben az évtizedekben az OMGE központi és vidéki szerveinek rendezvény-statisztikája, de nem mindenütt alakult ki a kor követelte feladatok egyforma súlypontozása. Somogyban a századvég utolsó évtizedeiben is a kisgazdasági ekeváltás volt a központi kérdés. „Különösen nagy gondot fordított az egyesület arra, hogy a vármegye területén a köznép által általánosan használt faekét. . . lehetőleg teljesen kiszorítsa s e czélból fennállása első időszakától (1860) kezdve egész 1890-ig szántásversenyeket rendezett a megye különböző pontjain", minek következtében a vetés gépesítése alig foglalkoztatta ebben az időszakban az egyesületet. Egész Somogyban 505 sorvető- és 126 szórvavetőgép volt 1885-ben, az akkori nagy- és középbirtokokon. Pest-Pilis-SoltKiskun megyében az 1883-ban alapított Gazdasági Egyesület „a mezőgazdasági gépek terjesztése érdekében, eltekintve egyes versenyektől, kiállításoktól s közvetítésektől, nagyobb működést nem fejtett ki". A kiállítások nagyobbrészt ló- és kisebb számban szarvasmarha-díjazások voltak, gépkiállítás nem volt. Zalában az egyesület „a talajmívelést vetőgépversenyek, ekeversenyek rendezésével és talajmívelő eszközök beszerzésével és kiosztásával iparkodik szolgálni". Tatán 1885 szeptemberében írtak ki vetőgépversenyt szórva- és sorbavetőkön kívül ültető (fészekbevető) gépekre is. A Veszprémmegyei Gazdasági Egyesület 1883-ban Lepsényben ekeversenyt, gép- és eszközkiállítást rendezett. A 40 kiállított gép között vetőgépek is voltak. A Komárommegyei Gazdasági Egyesület „jobb gépek elterjesztése érdekében eke és vetőgép versenyeket tartott". Jász-NagykunSzolnok megyében hagyományai voltak a vetőgépversenyeknek (az első 1859-ben volt Üjkúton, 100 ft volt a kitűzött díj, majd 1860-ban Mezőtúron, 1872-ben ismét Üjkúton) de a 70—80-as évek mezőgazdasági munkásmozgalmai a nagy munkaigény ess égű aratás gépesítésére terelték a figyelmet, minek következtében itt és az ország több vidékén gyakoribbak lettek az aratógép versenyek. Pozsony megyében az 1882 júliusában Diószegen rendezett gépkiállítás és ekeverseny keretében „mint újítás ... a sűrűsoros sorvető . . . keltett feltűnést", de ezenkívül itt is az aratógépek domináltak. Ahol 1882-ben még feltűnést keltő újítás volt egy sorvetőgép, ott helytálló volt a hozzáfűzött magyarázat, mely szerint „a gazdasági ismeretek fogyatékossága a gépek . . . kellő felhasználását akadályozza". 1890ben Veszprémben történt meg „a berlini Eckert-gyárból hozatott, ott mintegy 4 év óta gyártott Berolina hegyi sorvetőgép nyilvános kipróbálása". Thallmayer, mint a magyaróvári gépkísérleti állomás vezetője, úgy nyilatkozott róla, hogy ennél a gépnél „praktikus előnyt, amellyel ennyi komplikáltságot . . . indokolni lehetne, fölfedeznem nem sikerült". 97 Ennek 97 MSZ Magyar-Óvár 1889. IV. 172.
