Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
Szélesebbkörű elterjedésre a Hoosier-rendszerű vetőkerék akkor tett szert, amikor a Kühne-gyár, lépést akarván tartani a fejlődés diktálta versenyben, a Zimmermann-gy ártól megvásárolta az újfajta ,,bordás hengerek által képzett tolórendszerű vetőkészülék" gyártási jogát. Ezzel került piacra 1894-ben a Kühne-gyárnak a merítőkorongos Hungária Drill után leghosszabb sorozatban gyártott, tológyűrűs rendszerű sorvetőgépe, a Mosoni Drill. Az új Kühne-vetőgép lényeges külalaki változást nem hozott, csak valamivel könnyebb lett és a kezelése egyszerűbb, mert egy kézi kerék elfordításával el lehetett tolni a vetőtengelyt, és ezzel történt az összes bordás vetőelemek működő szélességének, tehát a magszórás mennyiségének szabályozása. Vetőelemeket cserélni csak nagyobb magvaknál vagy sűrű vetésnél (csalamádé) kellett, de ez is a tengely kiváltása nélkül történt. 79 A Mosoni Drill a lankás, dombos magyarországi szántóföldeken hosszú időn át kedvelt vetőgép-típus maradt. (1900-ban a perzsa sah a párizsi világkiállításon ismerkedett meg a Mosoni Drillel, hazautaztában Budapesten megvásárolt egyet és magával vitte hazájába. 80 ) Dehne-féle tolóhengerekkel készült a nagykanizsai Weiser-gépgyárban a népszerű Zala Drill, valamint Csehországban a bubnai Czarov-gyár Simplex sorvetőgépe. Ezekhez is tengelyváltás nélkül cserélhető 3 garnitúra vetőelem volt, egy gabonának, egy apró és egy nagyobb magvak vetéséhez. A gabona, tolóhengerén 15, az aprómagvakén 6 mm szélességben 24 .„vájolat" volt, a nagy magvak vetőelemén két oldalkorongon 6—6 borda terelte a magot. Hoosier-rendszerű tolóhengeres volt a szombathelyi Mayer-gépgyár Sabaria Drillje, az EMAG Páratlan nevű sorvetőgépe. 81 A Sack-gyár még ebben az időben is ragaszkodott a merítőkorongos vetőszerkezetekhez. A magládát magasabbra építette, növelte a járókerék átmérőjét, hogy a csoroszlyák a talajhoz jobban alkalmazkodhassanak, a gazzal való eltömődés megakadályozása végett kissé szélesítette a csoroszlya-sorok egymástól való távolságát, de megtartotta az önegyensúlyozó magszekrényeket. Magyarországon a Sack-vetőgépeket ekkor már általában elavultnak tekintették, s bár alapjában könnyű, jó gépek voltak, terjesztésük érdemleges mértékben már nem sikerült. (A 80-as években külön előkormányos Sack-vetőgépek készültek Magyarország számára, 9 féle magnagyságú merítőkorongokkal, 25 vetőláb maximális munkaszélességgel.) A kanalas és a merítőkorongos vetőgép-rendszerek kora elmúlt, és bár a tolókerekes, nyomóhengeres szerkezetek „még nincsenek a tökély legmagasabb fokán", a gyárak egymás után vették át különféle módosításokkal az európai termelési körülményekhez igazított amerikai vetőelemeket. 1885-ben a budapesti nagy kiállításon 13 gyár állított ki vetőgépeket, köz7q Sporzon Pál i. m. (K. 1895. 416.) és Kühne 1896. kiállítási árjegyzék 14. 80 Vasárnapi Űjság 1900. 42. sz. 694. 81 Lencz Ödön i. m. 48.
