Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
szerkezeteknél megfelelt. A Schlick-gyár 1891-ben kapott szabadalmat önműködően vízszintbe álló vetőgépére. 60 A mosoni Hubenay-gyár vetőgépein fogasrudas szorító szerkezetet alkalmaztak a magláda állandó vízszintes helyzetének megtartására. Zimmermann hallei gyáros a Wüst-féle hidraulikus dörzsféket építette be a vetőszekrény kilengéseinek szabályozására. Ez egy folyadékkal telt dugattyús henger volt. amely felvette és kiegyenlítette a magszekrény kimozdulásait. Egyes Sack-vetőgépeken kis lapátkerék levegőellenállását használták fel önműködő vízszint-szabályozásra. 61 A Kühnegépgyár 1890-ben a bécsi kiállításon lengő szekrényes Hungária Balance Drill sorvetőt mutatott be, Wabrosch Béla, fiatal budapesti mérnök találmányával, amely a vetőláda lengését ingaszerűen alkalmazott súlyokkal ellensúlyozta, és bármely vetőgépre felszerelhető volt. A magyaróvári gépkísérleti állomás az összes megoldások közül az utóbbit véleményezte legegyszerűbbnek, a cél szempontjából legmegfelelőbbnek. 62 Mindezek a megoldások elégtelenek voltak olyan dombos, partos talajon, ahol a vetést a lejtő irányára keresztben kellett végezni. A függesztett magládás vetőgépnek elég volt egy nagyobb rög, hogy a magláda himbáló mozgása miatt a vetés pár méteren egyenetlen, a kelés foltos legyen. Sík, jól eldolgozott szántáson is megtörtént ez a vonó állatok egy-egy erősebb mozdulatára. Amilyen gyorsan elterjedt az efajta gép, ugyanolyan gyorsan ki is kopott a használatból, mert a magyarországi talaj- és klimatikus viszonyok között ritka volt a jó talajmunka. 63 Hegyi vetőgép volt a berlini Eckert-gyár Berolina vetőgépe is. Ennek vetőszerkezetéből azonban az amerikaiak kényes tolókerekei helyett egymással szembe forgó, sima hengerek nyomták ki a magot. A hengereket nehéz volt egyenletes szórásra beállítani. A Berolinához hasonló elvű vetőgépek a 70-es évek elején voltak használatban Amerikában, de komplikált és kevéssé tartós voltuk miatt ott is hamar kikerültek a forgalomból. 64 Thallmayer véleménye szerint „a vetőgép fejlődése történetében érdekesek, de gyakorlati értéket nélkülözők ama sokféle szerkezetek, melyekkel a magládát önszabályozó képességgel akarták felruházni". 65 Magyarországon is használták egy időben az automata magládákat, de csak átmenetileg, mert ,,a hegyen-völgyön való egyenletes magszórás" mégis inkább a megfelelő vetőelemek alkalmazásával látszott megoldhatónak a bonyolult önszabályozó találmányokkal szemben. 66 E kérdés fontosságát tükrözi 60 Gépcsarnok 1891. 4. sz. 61 Lázár L. Pál: Talaj- és növényművelő gépek és eszközök. Bpest 1886. 183. 02 Közlemények a magyar-óvári gépkísérleti, állomás köréből. Magyar-Ovár. 1891. (Klny. Msz 1891. I, II.) 63 Ifj. Sporzon Pál: Hazai új vetőgépek. Bpest 1895. 3. kk. 64 Közlemények a magyar-óvári gépkísérleti állomás köréből. 1891. 12. 63 Thallmayer: Milyen vetőgépet szerezzen be a gazda? K 1896. aug. 15. m Thallmayer: A sorvetőgépek. Magyar-Övár 1896. 128. 12 A vetés gépesítése 177
