Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban

az utóbbi időkig sok volt az olyan gép, „melyek gépszerkezettani ismereteket egészen nélkülöző mesteremberek által tákoltattak össze", addig az újabb időkben, amióta „a nagyobb gazdasági gépgyárakban technikailag képzett szerkesztőket alkalmaznak, azóta a gazdasági gépek sokkal nagyobb mértékben árulják el a valódi gép jellegét, mint ezelőtt csak pár évtizeddel is". Sürgette Thallmayer a mezőgazdasági gépgyárak termelési profiljának gépfaj tánkénti elkülönítését. „Hogy nálunk a gyártás speczializálva még nincsen, annak egyik oka az, hogy uradalmaink és nagygazdaságaink hczzá vannak szokva összes eszközszükségletöket egy gyárból hozatni, s így a gyáros, hogy vevői kívánságainak megfelelhessen, kénytelen — az ekétől kezdve fel a cséplőgépig — minden gépet gyártani, mi némelykor azon tökély rovására megy, melyet különben a gyártásban el lehetne érni."

56 A gyártás körének a verseny fokozódásával járó állandó szélesedése vezetett félmegoldások, látszat-eredmények tömegéhez a századvég vetőgép-építésében. 4. Nemzetközi versengés az egyetemes vetőelemek kialakítása körül A bírálat ama követelményének, hogy a vetőgép göröngyös, lejtős talajon is egyenletes magszórást biztosítson, a gyárak sokféle módon próbálkoztak eleget tenni. Eleinte Sack-féle lökéshárítót, ún. „lókímélőt" kapcsoltak be a vetőgép és a kisefa közé, ezáltal nyugodtabbá vált a gép járása.

57 Majd fogasíven kézzel állítható csavar segítségével magát a magládát próbálták meg mindig vízszintben tartani. A gyakorlatban ez a munkás figyelő és észlelő képességének, gyors és pontos reagálásának függvénye volt, nem járhatott tehát a kívánt eredménnyel. A kanalas vetőszerkezetek lejtős talajon lefelé, a merítőkorongosak parton felfelé menetben szórtak ki több magot. A Sack-gyár ezen úgy akart segíteni, hogy a 80-as években automatikusan vízszintesbe igazodó vetőszekrényekkel gyártotta Németországban kedvelt, lengő magládás vetőgépeit.

58 Ezt Magyarországon is eredménnyel próbálták ki a bábolnai állami ménesbirtokon 1886-ban egy 17 soros, 440 kg súlyú vetőgéppel. Lejtőn fel 155,5, lefelé 128,6 kg volt a vonóerőszükséglet. Két erős ló napi 6—9 k. holdat vetett be. Egy kormányos, egy ösztökés és egy lóhajtó gyerek volt az emberi munkaerő szükséglet.

59 Önműködő vízszintbe állító szerkezetű volt Clayton & Shuttleworth 15—21 soros Balance Drill vetőgépe is, valamint Umrath ingás vetőláda-igazító szerkezete. Egy Dehne-féle német szabadalom a vetőtölcséreket akasztotta be lengő módon a rögzített magszekrénybe. Ez a megoldás kanalas vető50 Thallmayer V. i. m. 140, 167. 57 Bálás Árpád: Növénytermelés. Magyar-óvár 1888. II. 328. 58 Sack Rudolf újszerkezetű vetőgépei. MSZ 1886. VI. 277. 59 Lázár L. Pál: Sack Rudolf sorbavetőgépe. GL 1886. 36. sz.