Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban

35. A mosoni Kühne-gyár 1870—1890 között 35. Maschinenfabrik Kühne in Moson 1874—1890. amellyel egy pár középerős ló egész napon át megerőltetés nélkül tud dolgozni, és fordulásnál nem okoz különösebb nehézséget a gép súlya és szélessége. Ilyennek bizonyultak a 13, majd a 15 soros vetőgépek, ezért is terjedtek el legnagyobb arányban, főleg miután a merítőkerekes vetőszerkezet alkalmazása a 70-es évek közepétől lehetővé tette az azonos vagy szaporodó sor-szám mellett lényegesen könnyebb vetőgépek építését. Ugyanide vezetett a vetőgépgyártásban a vas szerkezeti anyag mind szélesebb térfoglalása. E téren az úttörő munkát a Sack-gépgyárban (LeipzigPlagwitz) végezték, innen kerültek forgalomba a XIX .század legszélesebb, 33 soros vetőgépei, amelyeknek súlya 670 kg, ára 440 ft volt.

9 A 11 sorosak a dombos, hegyi vidék vetőgép-típusai voltak. Laza, könnyű talajon is jó munkát végeztek a nagy sor-számú, 17—29 soros vetőgépek. A 2—5 soros vetőgépeket kis területek bevetésére használták vagy fészekbevető gépek voltak. Az egysoros (Monodrill) talyigaszerű kézi vetőgép hibás vetések javítására, sorpótlásra vagy kerti veteményezésre volt használatos. A talajviszonyokat a gyárosok olyannyira figyelembe vették vetőgéptípusaik kialakításánál, hogy a suffolki Garrett-gyárban egy időben külön módosított szerkezetű sorvetőgépek készültek Magyarország számára, 7— 15 soros kivitelben, a megrendelő által kívánt, a talajnak megfelelő sortávolsággal, az ekkor már széltében használt merítőkerekes vetőszerkezet helyett kanalas dobrendszerben. Német és amerikai, erősen kötött talajra készült, nehéz gépek is kezdtek terjedni ebben az időben Magyarorszá9 Bálás Árpád: Általános és különleges növénytermelés. II. kiad. Magyar-Övár 1888. I. 328.