Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

általánossá vált, Németországban is gyakran alkalmazásba jön. Ausztriában és Magyarhonban, hol nagy kiterjedésű földbirtokok vannak, már nagyban szerepel a sorba való vetés, és lassan a közép- és kisbirtokosság által is alkalmazásba hozatik. Üdvözöljük ezt az irányt, mert abban a haladásnak, a számításnak, a gyakorlatiasságnak és okszerűségnek egyik örvendetes jelét látjuk."

157 A sokkal inkább lelkes jószándék, mint a tények mérlegelése által diktált sorok még az aránylag legjobban gépesítettek közé tartozó kisalföldi vidéken sem találhattak volna igazolást. Bizonyára így vélekedett Major Pál, a Mosonmegyei Gazdasági Egyesület rendkívül agilis alelnöke, egyben Mosón megyei alispán, aki, látván, hogy semmi propaganda nem tudja elérni a kisebb vidéki gazdaságokban a vetés gépesítésének széiesebbkörű meghonosítását, engedélyt adott, hogy a megye községei a községi pénztárak terhére egy-egy vetőgépet szerezzenek be közös használatra. Major Pál feljegyezte, hogy 1872-ben több mint 500 sorvetőgép került ily módon a mosoni parasztgazdaságokba, ami évenként 100 000 p. mérő gabonavetőmag megtakarítását jelentette.

158 Ha a szám kissé túlzott is, bizonyos, hogy az alispáni gesztus nem maradt eredménytelen, sok község szerzett be annak alapján vetőgépet. Békésben sem volt kedvezőbb a helyzet. A Békésmegyei Gazdasági Egyesület gépészeti szakosztálya a 70-es években „aggódással látta a gépek lassú terjedését". Egy kisebb gazdasági gépgyárat akartak létesíteni, majd megelégedtek volna egy bizományi lerakattál Békéscsabán, de ez is annyira kilátástalannak látszott, hogy nem akadt rá vállalkozó. 1878-ban kísérleteket végeztek a megyében a hallei Zimmermann-gyár vetőgépével, amely Magyarországon forgalomban volt, s a szakosztály által „a magyar Alföldön is használható gazdasági eszköznek véleményeztetett". Ennek ellenére elterjeszteni nem sikerült. Békésben még 1885-ben is csak a Schlick— Krumpach-féle kettős kukoricavető ekével folytattak kísérleteket.

159 1870-ben Major Pál mosoni alispánt tanácsosi rangban kinevezték a földművelési, ipari és kereskedelmi minisztériumba, ahol immár országos gond súlyával jelentkezett a törekvés: minél szélesebb mezőgazdasági termelő rétegeket megtanítani a gépek előnyeire, a tartósan maximális jövedelmet biztosító földművelés hasznosabb módszereinek alkalmazására. Ezért adta ki a minisztérum 1870. évi emlékiratát véleményezés végett az OMGE vidéki szerveinek is.

160 Az emlékirat a kincstári alapítványi és egyházi birtokokból 300—800 holdas „példány gazdaságok" szervezését javasolta, a megyei gazdasági egyesület, mint bérlő kezelésében. A mintagazdaságok egyik elsőrendű feladatául tűzte ki a tájnak megfelelő, különböző gép157 Erdélyi K.: Néhány szó a sorvetéshez. Gyakorlati Mezőgazda 1872. 2. sz. 158 Major P.: Mosonmegye monographiája. Magyar-Óvár 1878. m Zlinszky I.: A Békés vármegyei Gazdasági Egyesület története 1860—1896. Békéscsaba é. n. (1896) 128. 160 OL, Földm. ipari és keresk. minisztérium 22. cs. No. 9573, 3280/1870. 10« 147