Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után
nehézkes volt. Ditz Henrik szerint azért, mert Magyarországon a középbirtokosság felettébb vékony réteg lévén, nem volt elégséges az aktív közvetítő kapcsolat fenntartására a nagybirtok és a paraszti kisebb birtokos rétegek között. 126 A társadalmi és gazdasági távolság, ami a szélső birtokkategóriákat elválasztotta, valóban nagy volt, a fejlődés, a haladottabb gazdálkodás híre, módja és főként követésre serkentő eredményei legtöbb helyen nehezen vagy sehogyan sem jutottak el a kisebb gazdaságokig. Vitatható azonban Ditznek az az állítása, hogy „a magyar parasztnál a megszokás, a nemtörődömség sokkal inkább akadálya a jobb, korszerűbb szerszámok, eszközök elterjedésének, mint azok ára vagy a tőkehiány"^ 1866 februárjában Pest megyében 4—5 tehenet kellett a kisbirtokosnak eladnia, hogy meg tudjon venni egy 13 soros Garrett-vetőgépet, 127 amelyet végül is 100 holdon aluli birtokon, ha csak bérkölcsönzést nem vállaltak vele, kihasználni sem igen lehetett. Egy évvel későbbi árlistát böngészve: Felső-Magyarországon 3—4 pár ökör ára is ráment egy sorvetőgépre. A jobb gazdasági felszerelésre való törekvésnek a kisbirtokon, a kétségtelen maradiság mellett, a pénz hiánya volt az akadálya, úgy azonban, hogy a maradiság is igen jelentős mértékben a pénztelenségből táplálkozott. A fejlődésnek kettős mércéje volt: a paraszti földeken még az ekeváltás vitája folyt, a nagy gazdaságokban a cséplő- és vetőgépek megjelenése jelezte a tőkés átalakuláshoz szükséges termelési felszerelések térhódítását. A 70-es években vasalkatrészes ekéje nagyjában még csak a tehetősebb parasztnak volt Magyarországon, 40%-ban még az ősi faeke járta, 128 cséplő-, vetőgép főként a nagyobb birtokokon volt található. Korabeli, kevésbé mérlegelt megfogalmazásban ez így hangzott: ,,A gépek nagyobb mérvű elterjedésével kapcsolatban áll a földnek tökéletesebb mívelése is. Vannak ma már egyes gazdaságok nálunk, melyek meglepő előhaladást tanúsítanak e tekintetben. Sőt maga a nép is, mely az előtt gyarló fa ekéjénél egyebet ismerni nem akart, egész vidékekre terjedőleg elfogadta a jobb s tökéletesebb vasekét. Legténylegesebb bizonyítéka azonban földmívelésünk haladásának a sormívelés elterjedése, miután ez csak ott gyakorolható, hol egyúttal a földnek megmunkálása is magasabb tökélyre emelkedett. Vannak pedig számos gazdaságaink, melyekben ezen mívelet már ezer meg ezer holdakra terjed." 129 A kornak ugyanez a krónikása úgy 12(3 Ditz H. i. m. 225. 127 A pesti heti marhavásáron 1866 telén feljegyzett árak: borjas tehén 48—122 ft, tehén 65—100 ft, ökör 90—190 ft, sertés 18—24 ft. (GL 1866. február 22.) Kassán a következő év tavaszán: pár ökör 100—140 ft, egy tehén 20—25 ft. (GL 1867. márc. 13.) 128 Pach Zs. Pál i. m. H/a. 78. 123 Korizmics L.: Gazdasági Levelek. III. 1867. (Sorművelésen nálunk ekkor már gabonafélék 'kapálás nélküli sűrűsoros vetését és a kapások, takarmánynövények soros vagy fészkes vetését értették.)