Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

lensége". !):i A gépi vetéshez szükséges munkafeltételek gyakori hiánya minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy azok között, akiknek a vetőgép­pel dolgozniuk kellett, kialakuljon a korszerű munkaeszközöktől való ide­genkedés. Ellenkező képet mutatott a mosoni vidék a géppel való vetés elterje­dése tekintetében. A gépesítettség foka a környék birtokain már 1860 tá­ján magas volt. Ennek okát nemcsak a Mosonban 1856 óta működő Pabst és Kraus s mezőgazdasági szerszám- és gépgyár piacközelségében kell ke­resni, hanem a területen működő tangazdaság ösztönző példájában is. Ott volt azonkívül az 1756 k. holdas főhercegi birtok, amelynek 1140 hold szántójához 3 Garrett-sorvetőgép és 2 Alban szórvavetőgép volt leltárban 1860-ban. Egy régi skót és egy újabb amerikai járgányos cséplőgépen kívül vetőgépekből volt a birtok gépleltárának legjelentősebb tétele. Ugyan­ilyen fontossággal jelentkeztek a vetőgépek a magyaróvári mezőgazdasági tanintézethez tartozó gazdaságban, de aránylag elég korán a vidék egyéb gazdaságaiban is. A gabonafélék vetése ebben az időben szórva vetőgéppel és sorbavetővel egyaránt történt, így a tangazdaságban is, miután a sorba­vetést már nem mindenki ismerte el a vetés legjobb módjának. Ekkor is voltak azonban szép számmal Mosonban, akik csak sorbavetőgépekkel jut­tatták földbe gabonavetéseiket, A tangazdaságban és annak példáján fel­buzdulva más gazdaságokban is folytak még kísérletek a gabona kapás sorművelésével. Évek során át vetettek búzát, árpát 10 hüvelyk széles sorokba és kapálták lókapával, de a kapás sorművelés előnyös volta itt sem volt kétségbevonhatatlanul megállapítható: azonos körülmények között hol a kapált búza hozott többet, hol a szórva vetett, A kapálás nélküli, 4,5 hüvelykes sűrű sorokba történt gabonavetés sok szempontból inkább ki­fizetődőnek mutatkozott. A tangazdaság megállapítása szerint a gabona sorba vetésének legfőbb haszna nem a vetőmagmegtakarítás, ami náluk hol­danként 0,4—0,8 mérőre rúgott, hanem a mag tenyészigényeinek megfele­lően szabályozható mélységű vetés, az ebből eredő maximális csírázási szá­zalék. Géppel sorba vetették a mosoni földeken a repcét, répát, csalamádé kukoricát is. Három évtizedes múltja volt ezen a vidéken a gépi vetésnek. Korábban csak a Williamson-féle dobvetőgépeket használták, de 1855. körül felváltották ezeket a Garrett-sorvetőgépek, és a forgószelencés dob­vetőgépeket már csak repce és olykor répa vetésére használták. A Garrett­gépek előnyét abban látták, hogy azokkal már mindenfajta veteményt le­hetett vetni tetszés szerinti távolságokra és ami a legfontosabb: magfaj­tánként szükséges mélységre. Ezeket az eredményeket azonban a mosoni vidéken sem könnyen és nem máról holnapra érték el. Még 1860. táján komoly és harcos viták zajlottak az agrárközélet különböző területi fóru­s?l Pannonhalmi Gazd. Ltár. Gazdaságok havi jelentései és számadásai cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom