Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után
tályam. De ugyanannyian voltak, akik a vetőgépek, elsősorban a Magyar-országon legkedveltebb Garrett kukoricavetőgép védelmében hallatták szavukat. A gépgyárak megbízottai a gépek gazdáira hárították a felelősséget, mondván, hogy nem tudják előírás szerint használni a vásárolt vetőgépeket, nem terhelték megfelelően a vetőcsoroszlyák emelőkarjait, vagy nem végezték el vetés előtt a szükséges fogasolást és simítózást, esetleg a •vetés utáni hengerezést. ,,Az iparosabb gazdaközönség" számára Gulácsy Imre nyíri földbirtokos szerkesztett egyfajta háromsoros kukorica vetőgépet, amely kifejezte a kialakuló igényeket és a fejlődésnek ebből adódó irányát a munkafolyamatok egyesítését illetően. Latinovics Móric érendrédi szomszéd földesúr nyilvános tanúsága szerint a Gulácsy-féle találmány „egy silány kis paraszti ló erővel 3 sort csalhatatlan pontossággal soroz, vet, beboronál, s egy alkalommal meg is hengerel". 84 A rendkívül egyszerű s ezért kevés hibaforrással működő szerkezet 1300—1400 négyszögöl óránkénti teljesítménnyel •dolgozott. Ära 90 ft volt. Készült kétsorosán 33 ft és egysorosán 25 ft eladási áron. A Gulácsy-féle hengeres kukoricavető az 1857. évi pesti kiállításon „első rendű dicséretet" kapott, és a feltaláló, szakolyi mesteremberekkel szerződve, éveken át rendelésre gyárttatta. 8 "' Árusítását a debreceni -Aron és Fleischer kereskedőház bonyolította le. Más magyar találmányok is próbálkoztak több-kevesebb sikerrel a kukoricavetés gépesítésének jobbításával. Szijj Sámuel okulva az egysoros amerikai szerkezet elégtelen kapacitásán, a többsoros Garrett-rendszer alapulvételével újított, és hirdette a lapokban, hogy kétsoroson kívül „készen kapható alólírt által egészen újonnan szerkesztett négysoros kukoricza vetőgép, melly egyszerre 4 sort vet". 86 A legkisebb méretű paraszti gazdaságokban is keresték a termelékenyebb szerszámokat. Biharban, álmosdi, vértesi földtúró emberek és falusi kovácsok összebarkácsolták az eketaligára szerelhető vetőládát, a legegyszerűbb és legolcsóbb kukorica vetőgépet, és bemutatták azt az 1857. évi pesti kiállításon. 87 Később pergető néven vált közismertté, és sokféle helyi változatban még a XX. század közepetáján is használták. Berki József a baracsi határban az 50-es években háromféle kuknrica-vetőgéppelkísérletezett: Garrett-sorbavetővel, a Gulácsy-féle magyar szabadalommal és amerikai gépekkel. „Legtöbben az amerikai gyártmányú gépet tartjuk a legjobbnak" — számolt be 1858-ban a Magyar Gazdasági Egyesületben —, csupán, a munka lassúságát kifogásolták az amerikai egysoros gép tulajdonosai. 87 a 8/j A Gulácsy-féle kukoriczavetőgép ügyében. GL 1856. jan. 10. 85 FG 1858. jan. 12. — GL 1856. febr. 28. 86 GL 1855. febr. 15. 87 Pesti Napló 1867. jún. 21. 87 a Berki J.: Tapasztalatok a kukoricza géppel vetése körül. GL 1858. 10. sz.
