Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után
nél is fáradságosabbá, és főleg több napszámot igényelt. Ezért keltett itthon nagy érdeklődést az 1855. évi párizsi világkiállításon látott hohenheimi répavetőgép, amely nem folytonos sorokba, hanem egymástól 18; hüvelykre, fészeknek nevezett kis csomókba vetette a magot. Az adagoló szerkezet lényegében két, egymás felett mozgó, kifolyó nyílásokkal ellátott deszkalap volt, amiket a járókerék áttétellel hozott mozgásba. 79 A fészekbevető gépek közül Magyarországon többfelé használatban volt a német gyártmányú, Burger-féle egylovas vetőtaliga. Volt kétsoros változata kettéosztott magládával, ez egy menetben a kukoricát és a közöttes vetemény t is a földbe tette. Hazánkban már a XIX. század elején használtak, valószínűleg az ercsi birtokon, kukoricavetéshez fészekbevető taligát. A kisjenői uradalomban 1832-ben kezdték meg a kukorica géppel vetését. 80 1855. óta ismerték Magyarországon a kukorica, ritkábban gabona vetésére használt, pesti gépműhelyekben is utánzott, eredetiben Fichtner bécsi csontliszt-gyáros atzgersdorfi telepén készült vetőekét. Az egyszerű eke gerendelyére, az eketest elé szerelt kétrészes magládából egy menetben mag és portrágya hullott az eke által vont barázdába. A vetőszerkezet Ducket-rendszerű volt. A vetőtengelyen rovátkolt fahengerek kefék segítségével seperték ki a magot és a műtrágyát, amint a tengelyt a magláda oldalára szerelt, talp nélküli küllőkerék az eke előremozgásával forgásba hozta. A vetőeke olcsó volt: 15—20 ft. 81 Sorba vetette a kukoricát, az eke által vont minden harmadik barázdába. Budai és pesti gépgyárosok és kereskedők közvetítésével az egyszerű szerkezetű, egysoros amerikai kukoricavetőgép korán került forgalomba Magyarországon. Ez a gép állt egy magszóró vetőelemből, egy barázdahúzó' csoroszlyából, egy kormányszerkezetből. A mag a vetőtölcséren levő lyuksoron át hullott a vetőszekrénybe, abból a talajba. A magmennyiség és a növénytávolság szabályozható volt. Ezek a gépek lassan dolgoztak: egy lóval, egy emberrel 6—8 acre (4—5 J 7 2 hold) vetést végeztek el naponta. 82 ' A vélemények egyebekben is megoszlottak használhatóságukat illetően. 1855-ben a nyilvánosságot is foglalkoztatta a Farkas István pesti gépgyárában vásárolt 3 amerikai és 1 Garrett kukoricavetőgép ügye. Az amerikai gépek kerékfogai a panasztevő birtokán, de másutt is, sorra kitöredeztek. A 3 soros Garrett-gép viszont legmélyebbre állítva is olyan sekélyen helyezte le a magot, hogy az elvetett kukorica legnagyobb részét elhordták a madarak, a többi pedig nem kelt ki kellő földtakaró hiányában. 83 " Ezek és hasonló panaszok nem voltak sporadikusak, ellenkezőleg: állandói rovatuk volt a szakmai lapok hasábjain, a gyárak, lerakatok levelezési asz7:) Landwirtschaftliche Mittheilungen 1855. 385. 80 Jószágismertetés III. A kisjenői uradalom. Pest 1864. 133'.. 81 GL 1856. Jan. 31. 82 J. Oliver: Geschichte der amerikanischen Technik. Düsseldorf 1959. 231, 369. 83 Egy gazda-tanítvány őszinte vallomásai. GL 1856. fehl-. 21.
