Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése

Község név Adózók 18-60 év között Jobbágyok Házas zsellérek Hazátlan zsellérek Testvérek Fiak Lányok Szolgák Bevetett o terület g Termelt mennyiség Rét embervágó ökör Tehén •o J j= 3 Sertés Füzér 169 12 54 1 20 16 1 1 66 172 190 71 84 66 5 31 19 Hollóháza 94 57 3 11 3 57 437g 36 1 Filkeháza 63 22 6 1 6 7 28 393 ÍT 437g 66 48 15 8 Kaját a 154 29 18 28 18 8 47 382 1 425 51 1 88 34 84 12 Kisbózsva 61 6 19 1 6 3 3 25 226 Ï 25l| 27 24 35 11 23 4 Komlós 75 10 18 2 6 5 1 28 196 3 220 t 48 28 20 17 32 14 Kovácsvágás 16 6 2 1 8 24 26 J 6 8 9 Nagybózsva 32 7 3 4 1 2 3 10 126 140 21 18 15 5 4 Nyíri 89 19 1 1 5 4 5 4 4 30 269 1 299| 89 30 28 15 15 1 1 Pálháza 50 20 4 1 4 1 2 24 288 I 320 90 28 37 10 4 Pusztafalu 129 40 1 4 1 5 13 2 54 480 3 541 f 192 68 28 2 14 Radvány I. 59 20 4 7 2 1 24 453 i 503 75 42 25 8 Radvány II. 49 14 5 5 1 14 8 12 10 8 nemcsak a lakosság szaporodását bizonyítja, hanem mutatja a nagycsaládok felbomlási folyamatát, ami annak a jele, hogy a földművelés és állattenyésztés nem adott elegendő megélhetést a lakosságnak. Lássunk a kérdésre néhány példát. Nyíriben 1326-ban 35 jobbágy, 14 zsellér 100 testvérrel és felnőtt fiúval lakott együtt, tehát minden családra több mint két felnőtt munkaerő jutott a családfőn kívül. Hogy összesen ekkor hány házban laktak nem tudjuk, de 1601-ben 21 volt a házak száma és nem valószínű, hogy ez negyed század alatt felénél többel gyarapodott, így tehát a fentinél még nagyobb házközösségeket is feltételezhetünk. 1828-ban a jobbágyok és házas zsellérek száma együttesen 30, akikkel együtt él összesen 13 testvér, felnőtt fiú és leány, azaz egyegy családra csak 0,43 felnőtt családtag jut a családfőn kívül. Hasonló a helyzet a Hegyköz legtöbb falujában, így többek között Filkeházán (0,46) és Füzéren (0,56) az arány, sokkal rosszabb Pálházán (0,2) és az átlagnál sokkal jobb Kajatán (1,15). A családszervezet területén az egyes falvak között levő különbség még ma is lemérhető. A családszervezet felbomlása kétségkívül a megélhetési lehetőség változásával járt együtt. A szántóföld növekedéséhez viszonyítva az állatállomány még mindig nem elegendő, különösen kevés a lovak száma, hiszen itt a földet általában ökörrel művelték, sőt még fuvarozásra is ezt használták. Megdöbbentő azonban, hogy az egykor jelentős juhtartással rendelkező vidéken mindössze 201 juhot írnak össze, mikor 1626-ban némelyik faluban ennek több, mint kétszeresét találtuk. Hasonlóképpen rendkívül alacsony a sertések száma, amit bizonyos mértékig ez állatfajta könnyen változó volta is igazolhat.