Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - A gabonafajták

13. táblázat A gabonaneműek egymás közötti aránya Község neve Búza Rozs Tavaszi Kétszeres Község neve 1558 1569 1620 1673 1711 1826 1956 1826 1956 1558 1826 Füzér 60 82 58,6 90 96 53 66 29 9 40 Nyíri 81 62,3 85,8 71 13 52 33 13 19 24 Radvány 97 83 64 89 65 42 28 15 3 53 Ujabban azonban termelése határozottan visszaesett. Háttérbeszorulása a kukorica és krumpli térhódításával magyarázható. Fajtái közül az ágas-zab a régibb, a fürtös-zab csak nem régiben terjedt el. A népi vélemény szerint az előbbinek nagyobb a terméshozama, az utóbbi ugyan szemre szebb, de mégiscsak egyetlen szára van. 1715-ben, mint általában a többi hegyközi faluban ezután is 4 magot számítottak, a kivétel csupán Radvány volt, ahol 5 magot is megadott.

192 A múlt század elején már csak alig több, mint 3,5 magot reméltek utána.

193 A legfontosabb gabonaneműek egymáshoz való arányát a fenti táblázatunk mutatja. Hangsúlyozni kívánom, hogy a gabonaneműeknek egymáshoz és nem az összvetésterülethez való arányáról van szó. Ma már a pohánka, más néven tatárka teljesen eltűnt, úgyhogy még a nevét sem ismerik a Hegyközben. A XVII. században, de minden bizonnyal korábban is vetették és belőle pépes ételt (zsámiskát) készítettek.

195 1809-ben a füzéri és vitányi gabonaházakban is előfordul belőle egy kisebb mennyiség.

196 Ügy látszik, hogy amikor a kukorica megjelent és pépes ételt abból is lehetett készíteni, akkor kisebb területre szorult, majd egészen eltűnt. A köles mindig ritka gabona volt vidékünkön, de az inventáriumokban a XVII. sz. elejétől találkozunk vele.

197 Ezért esik szó 1670-ben Kása Törőről, de ez jelenthet pohánka megtörésére szolgáló szerkezetet is.

198 Néhány év múlva újra említik ezt a malmot, melynek raktárában Ondós kását is találtak.

199 1809-ben kis mennyiségben ugyan, de előfordul a radványi gabonatárház számbavételekor.

200 Itt-ott az egyházi díjlevelek is megemlékeznek a kölesföldekről.

201 Ma csak szórványosan termelik, az első háború előtt valamivel többet vetettek belőle. A madarak nagyon sok kárt tesznek benne, azért hagytak fel vele, — indokolja a népi vélemény (Ny.). Csak az aprójószágnak adják, ételt emberemlékezet óta nem készítenek belőle, mert nem tudják hol lehajaltatni. Van még néhány olyan gabonafajta, mely egyszer-egyszer felbukkant vidékünkön. Ilyen a Pannicum Milyum, olasz muhar, rókafarkú köles és a tönköly, ezekből Pusztafaluban termeltek 1711-ben kisebb mennyiséget.

202 Igen érdekes, hogy ugyanitt fordul elő a későbbi években a vótér is.

203 Mindezeknek azonban manapság még az emléke sem él a hegyközi falvakban.