Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - A gabonafajták

búzafajták nem tudjuk, csak az emlékezetben fennmaradtakat lehetett megörökíteni. A legkorábbi fajta, amire visszaemlékeznek a trencsén- vagy más néven vadbúza (Ny., Fr.). Ez csupasz, simafejű búza volt és ezért szalmáját jól fel tudták használni takarmányozásra, mert „nem verte úgy ki a marhának a száját". Mivel hosszú időn keresztül használták, azért a terméshozama észrevehetően csökkent. Utána jelent meg a hatvani-búza és a Székács-búza. Ebben is két fajtát ismertek: az egyik simafejű, a másik szőrös, de a legtöbb faluban erősen ragaszkodtak az előbbihez.. A rózsabúza pirosos színű és szálkás, de erről is azt tartják, hogy a hegyközi földben kimerült, azért kellett elhagyni (Fr.). Ujabban a Bánkúti- és Fleischmann-búza is elterjedt. Néhány év óta, amint adatközlőim megjegyezték, a csere révén olyan vetőmaghoz jutnak sokszor, hogy a fajtáját nem is tudják meghatározni. Az őszi búza terméseredménye a rossz talajú Hegyközben nagyon csekély, így 1715-ben általában három maggal fizette a ráfordított fáradtságot, egyedül Radvány volt kivétel, ahol négy magot is elértek.

169 A búzatermelés hozama a múlt század első felében sem változott,

170 és a század második felében is csak ezzel megegyező adatokat jegyeztek fel.

171 A hegyközi földek átlaga a legutóbbi időkig se nagyon adott többet, mint négy mag, egy-két különösen jól fizető esztendő kivételével. A tavaszbúza vetése vidékünkön sohasem volt általános. Leginkább simafejű fajtáját ismerték. A XIX. századi allodialis földeken a tavaszbúza területe legfeljebb egyharmada, de inkább egynegyede, vagy néhol még kevesebb az, őszi búza vetésének.

172 A visszaemlékezés szerint a paraszti gazdaságokban is ritkán termelték, leginkább akkor került rá sor, ha ősszel a rossz időjárás miatt nem tudták befejezni az őszi búza vetését. A tavaszbúza után a Hegyközben 1826-ban 3,5 magot vártak az allodialis birtokon.

173 A rozs, hegyközi nevén gabona vidékünknek mindig kedvelt gabonafajtája. Az összeírásokban gyakran találkozunk vele.

174 A feljegyzésekben a búzától sok esetben nem tudjuk szétválasztani, mivel ezt is egy határrészbe vetették az őszi búzával. A XIX. század első felében termelése egy kevéssé visszaesett, különösen a jobbágyföldeken, ahol úgy látszik a kétszeresnek engedett nagyobb helyet.

175 Ebben az időben is az őszi határban találjuk meg,

176 sőt a század közepetáján is itt említik.

177 Ujabban nemcsak az ősziek, hanem a tavasziak között is előfordul. A századforduló idején a kis parasztgazdaságok termelik, a nagybirtokon nyomát sem lehet találni.

178 Fajtái közül régebben általános a havasi gabona, újabban egészen eltűnt. Manapság cserélik a vetőmagot, ezért nem tudják, hogy milyet is vetnek tulajdonképpen. A múlt század elején 3,7 magot számítottak utána Radványban.

179 Később ezt a terméseredményt valamivel túlhaladták. A kétszeres, melynek korábbi abajdoc nevét az élő nyelvben csak egyszer hallottam a Hegyközben (Fr.). Minden bizonnyal korábban is megvolt, de együtt kezelték a búzával, így az összeírásokból csak ritkán lehet