Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

35. Rögtörés kapával. Kishuta. Balassa I. felv. boronát használtak. Ennek fa rámáját, akármelyik ügyes ember meg tudta faragni, a falusi kovács pedig beleégette a vasfogakat. Általában öt boronafa vagy boronalevél van egyben s mindegyikbe hat szeget ütnek. Az egyik végén a váltót vagy váltófát találjuk, erre erősítik a láncot, mely a tézslához kapcsolja. Ezen a láncon jobbra-balra lehet huzigálni, a föld állásának megfelelően. Ha oldalföldön boronálnak, akkor úgy váltják, hogy a lánc a sarkára kerüljön, mert így az ökör nyomát jobban behúzza. A legtöbb községben kizárólag ezt használták, a láncos vasboronát nem tartották jónak, mert az a fenti módon nem szabályozható, ezért használata csak lassan terjedt. A'boronával a rögtörés után megmaradt nagyobb