Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A talajjavítás és talajművelés

17. Lépcsős (teraszos) földek Kovácsvágás határában. Balassa I. felv. (ma is itt a legmagasabbak a termésátlagok). Természetesen tudom, hogy a különböző vidékek kataszteri tiszta jövedelmének összevetése különböző okok miatt nem megbízható, de a fenti adatok segítségével mégis fogalmat alkothatunk e vidék földművelésének rendkívül szegényes lehetőségeiről.

147 A föld gyenge minőségét még fokozza a víz romboló hatása, mely néhány esetben nagyobb területet is egészen használhtatlanná tesz (pl. Nyíriben Tető nevű határrész). A víz pusztítása ellen nemigen védekeznek, azzal vigasztalván magukat, hogy a vízmosások úgy sincsenek a földekbe belemérve. Egy-két helyen mégis látni olyan vesszőfonásos gátakat, melyekkel a víz korlátlan lezúdulását és ezzel együtt a föld lesodrását kívánják megakadályozni (pl. Kv., Kh.). A Hegyközben helyenként teraszos földműveléssel is találkozunk. Ezeket itt lépcsős vagy garádicsos föídeknek nevezik és azért alakították ki, hogy az eső a termőréteget ne hordja le lentebb fekvő szántóra. Magasságuk egy-két méter között váltakozik és a köztük levő gátszerű vagy lejtős mesgyét bokrok és alacsonyabb fák nőtték be, máshol csak fű tenyészik rajtuk. Ha nem túlságos lejtős a mezsgye, akkor ide dobálják ki szántáskor az eke által kivetett köveket, hogy azok termőföldbe vissza ne kerüljenek. Ha csak füvesek és nincs sok kő rajtuk, akkor kaszálják vagy sarlózzák is őket (Kv., Kh.). A földeket régebben általánosan, de néhány helyen ma is ún. szőrös mezsgyék, szőrös barázdák választják el. Ezek félméteresek vagy ennél vala-