Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A művelési rendszer, vetésforgó, irtás

napság ezekbe szőlőt telepítenek, mert a Hegyközben valóságos szőlőtelepítési láz ütötte fel a fejét az ötvenes évek végén és erre legalkalmasabbnak tartották a meredek hegyoldalban fekvő parlagokat. Korábban megművelt területeket hosszabb időre is elhagytak, így például Nyíri legelőjének egy részén a barázdák nyomai még ma is jól látszanak. Tehát az egy-két évre ugarnak maradt földeken kívül szokásban volt egészen a legutóbbi időkig a könnyebben kimerülő, nehezen megközelíthető földek parlagoltatása.

107 Nyíriben is ki volt véve a kenderföld, a házi kapások kertek alatt meghúzódó parcellája. Az 1945-ben osztott földeken itt is szabad gazdálkodás folyt, akárcsak más falvakban. Tehát Nyíriben 1960-ig olyan ugar nélküli háromfordulós rendszer volt szokásban, melyben a szükségnek megfelelően egy-egy darab földet ugarnak, a rosszabb és nehezebben megközelíthetőket pedig parlagnak hagyták meg. A kert alatti, a kender és az újonnan osztott földek a nyomásból kimaradtak. Lássuk most egy kicsit részletesebben, hogy az egész Hegyközben, melyek voltak azok a földek, melyek a nyomásban nem vettek részt. Ilyenek voltak először is az irtások. Természetes, hogy a Hegyköz valamennyi faluja egykor irtáson települt meg, amit többek között Kovácsvágásnak a középkorra visszanyúló neve is bizonyít. Erre utaló név Hosszúláz is, melynek területét jóval a svábok megtelepülése előtt is így jelölték. Vegyük még ezekhez hozzá a számos ortás szóval összetett helynevet, hogy világosan lássuk az irtás által nyert földterületek legrégibb korban való jelentőségét. Adataink azt mutatják, hogy 1558 és 1620 között az egyes falvakban a termelt gabonamennyiség megkétszereződött (Nyíri), megháromszorozódott (Radvány), sőt meg is négyszereződött (Füzér).

108 Ez pedig másképpen nem történhetett csak úgy, hogy mind nagyobb és nagyobb területet hódítottak el az erdőtől. Valóban így is volt, mert 1567-ben pl. Radványról azt olvassuk, hogy kevés a telekhez tartozó földjük, de több irtással rendelkeznek.

100 Komlóson ugyanebben az évben pedig a jobbágyok telekhez tartozó földet egyáltalában nem műveltek, hanem csak irtványokon vetettek.

110 A XVII. század második felétől aligha számolhatunk újabb erdőirtással, hiszen a lakosság fogyása, majd csaknem teljes megsemmisülése miatt erre nem volt ok. A XVIII. század végén, de még sokkal inkább a XIX. század elején a lakosság növekedése miatt nagyarányú erdőirtásra került sor. Az üvegkészítéshez szükséges hamuzsírfőzéshez ugyancsak sok erdőt taroltak le. így irtványokon keletkeztek az új településű falvak (Hollóháza, mely évszázadokon át lakatlan volt, Kis-, Nagy- és Vágáshuta), melyeknek lakossága szénégetéssel és hamuzsírfőzéssel foglalkozott. így tudjuk azt, hogy Sompataki Huta (ma Kishuta) lakosai irtványaikkal együtt Kisbózsvához tartoznak.

111 Radvány Ó Huta (ma Nagyhuta) teljesen a Károlyiak birtoka volt a megtelepüléstől kezdve s a jobbágyok által felfogott irtások felett is ők rendelkeztek.

112 Radvány Űj Hutában a lakosok nem adnak általában termesztvényeikből kilencedet, hanem az irtásaik után