Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése

le nem töltenék a Radványi Gazdaságban; a többit pedig ú. m. 12 Napokat valtyák Napját 30 Rfval."

78 1889-ben neve még Sompatak, 1890-től kezdve Sompataki Kis Huta, ma röviden Kishuta. Vágáshuta neve 1794-ben tűnik fel először: Huta Vagasiensis Prédahegy alakban, 1795-ben csak Prédahegynek nevezik, 1799-ben Huta Prédahegy néven emlegetik, a múlt század elején pedig egyszerűen Prédahegyi a neve.

79 1809-ben feljegyzik róla, hogy ,,Ezen Huta fekszik a Füzéri Alsó Erdőnek Praedahegy nevezetű részében, az Hutás mesteren és Legényeken kívül telepedtek már itt le Házzal bíró Zsellérek is No. 12".

80 Ügy látszik, hogy amikor a XIX. század elején Hollóházán átmenetileg szünetelt az üveggyártás, akkor Vágáshután működött egy huta, amint arról egy az épületeit és felszerelését pontosan leíró 1809-ben felvett összeírás tanúskodik. De volt ebben az időben Prédahegyen egy „Nyilazó kő Bánya, mellynek három soktája vagyon", ami arra enged következtetni, hogy az első települők között kőfejtők is lehettek.

81 Prédahegy a mai Vágáshuta községtől keletre ismert helynév. Aljában néhány ház húzódik meg, talán az egykori üveghuta helyén. 1833-ban Vágási Hutta vagy Prédahegy 29 házzal és 190 jobbára szlovák lakossal rendelkezik.

82 1890-ben a füzérradványi rk. anyakönyvben a Prédahegy már át van húzva és helyette K. V. Huta szerepel. De a Kovácsvágás Huta elnevezés is csakhamar megrövidül, mert neve 1905-től kezdve csak Vágáshuta. A falu a hegyen és völgyekben szétszórt települése egyedülálló az egész Hegyközben. A négy szlovák lakosságú új falu 1770—1794 között ülte meg a mai helyét és irtották ki a környező erdőket. Minden bizonnyal ebben az időben érkeztek nagyobb számmal szlovák és kárpátukrán települők Filkeházára, Füzérre, Bózsvára is, az utóbbi helyeken azonban magyarokkal keveredve éltek együtt, míg az előbbi négy falu későbben, sőt napjainkig is megtartotta szlovák jellegét. A többi községet, mint Nyírit, Pusztafalut, Pálházát, Radványt, Kovácsvágást, Füzérkomlóst, Füzérkajatát a telepítés nem érintette annyira, hogy azok magyar jellegén változtatott volna. A Hegyköztől délre eső falvak közül Kisbányácska (Széphalom) és Alsóregmec egészében szlovákká lett e korban, de nagy számban telepedtek le szlovákok Mikóházán is. Hosszúlázon (ma Széphalom különálló része) 1786—88 között sváb telepesek alapítottak új falut, de itt a lakosok nyelvüket néhány emberöltő alatt elhagyták. A Hegyközben a különböző nemzetiségeknek egymás mellett való élése a kölcsönhatások révén kiegyenlítődéshez vezetett. Erről és egy-egy megmaradt sajátosságról a továbbiak során még fogok szólani. A telepítésről szóló kis kitérő után lássuk hogyan gyarapodott, növekedett a lakosság száma, gazdasági ereje a XIX. században. Ezt legjobban az 1828. évi összeírás alapján tudjuk áttekinteni. Megállapíthatjuk a kimutatásból, hogy az egyes falvak lakosságának száma jelentős mértékben emelkedett és ennek megfelelően nőtt a házak száma és a megművelt föld területe is. A házak számának emelkedése