Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A hegyközi földművelés változása és jellege

tatás s annak egy-két eleme,, ami a boldvavölgyieknek az Alföldön történő munkavállalásából és a terület földrajzi helyzetéből következik. A beszüremkedés következtében a Bodvavölgye átmeneti terület lett a Felvidék és az Alföld között."

368 A Heves megyei Istenmezeje földművelés sokban megegyezik a Hegyközével, különösen, ami az irtást, a teraszos földművelést, a szántást, a földnek kapával való felvágását illeti. Van azonban lényeges különbség is. így elsősorban a csűrökben végzett nyomtatás. Ennek kimunkált módszere, a kölcsönös segítség kialakult gyakorlata azt mutatja, hogy itt ez a művelet jelentős múltú. Istenmezején a múlt században a 70-es évekig vermeket is használtak. Ez a két vonás az, amit a Hegyközben nem találunk meg és ami e falu földművelésének hegyvidéki jellegét csökkenti és az Alföld felé fokozott kapcsolatokra utal.

369 Ha még nyugatabbra megyünk, akkor a Nógrád megyei Érsekvadkerten a nyomtatás komoly jelentőségét tapasztaljuk. A gabonásvermek az utcán, a ház előtt, hosszú sorban állottak, éppen úgy, mint valami alföldi faluban. Némelyik csak mostanában omlott be, nagy riadalmat okozva.

370 Az összehasonlítás még inkább arról győzhet meg bennünket, hogy a Hegyköz esetében, olyan középhegységi földműveléssel van dolgunk, ahol magashegységi elemek is szép számmal előfordulnak, különösen pedig előfordultak. Az alföldi vonások ritkábbak, mint az eddig ismert vagy ismertetett középhegységi földművelésekben bárhol máshol. Az alföldi elemek (sarló—kasza váltás, csapófás kasza, 18-as kereszt stb.), mind újak és nem annyira az alföldi kapcsolatokra utalnak, hanem az általános fejlődés eredményeképpen honosodtak meg. A Hegyközt az Alföld felé elzárta a Hegyalja, melynek átmeneti földművelése már sokkal több alföldi elemet tartalmaz, de még többet találunk a Bodrogközben, különösen annak keleti részében. Erősek voltak a Hegyköz kapcsolatai észak felé, különösen a XVIII. század végétől, amikor a szlovák betelepülések fokozódtak. A fuvarosok, a vásározók régebben inkább észak felé jártak, így elszekereztek Kassáig, sőt azon felül is. Mindezek, továbbá a silány talaj, a zord időjárás indokolja azt, hogy ezen a kis területen összességében egy középhegységi, de magasabb hegyvidékre jellemző vonásokkal is rendelkező földművelés alakult ki, melynek ezek a vonásai csak az utóbbi évtizedekben koptak el az általános fejlődés során.