Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése

Szabadok Jo bbágyok Zsellérek Község név családfő fiú testvér ló ökör családfő fiú testvér ló ökör családfő fiú testvér ló ökör Füzér 29 41 3 9 71 29 14 Nyíri 6 15 3 4 22 32 38 29 19 93 16 22 Filkeháza 2 1 8 28 25 4 1 84 10 3 Egy 1689-ből származó részletes összeírás már arról tanúskodik, hogy a lakosság száma jelentősen csökkent, állatállománya hanyatlott és kevesebb lett a megművelt terület is, mint 1626-ban vagy 1654-ben. Elegendőnek ítélem, ha ennek érzékeltetésére a birtok központját, Füzért, veszszük kissé vizsgálat alá, ahol az általános viszonyok feltételezhetően jobbak voltak, mint máshol (a zárójelben az 1626. évi adatokat közlöm). A jobbágyok száma 1689-ben Füzéren 19 volt (25), míg zsellért 11-et (29) írtak össze. Ez a tény azt mutatja, hogy a zsellérek nagyobb számban vándoroltak el, mint a viszonylag jobb körülmények között élő jobbágyok. De részben magyarázza a csökkenést az is, hogy közben a füzéri vár elpusztult és a várban szolgálatot teljesítők, elsősorban a zsellér rendűek száma alaposan csökkenhetett. De vajon hova lettek ezek a családok? Az összeírás néhány esetben erre is feleletet ad. Fugitivi összefoglaló cím alatt többek között ezeket olvashatjuk: ,,Zold Imre' Egér felé lakot de' az mint halottak, me'g hólt, Maradéka vané vagy nincsen nem tudgyák." Máshol ezt jegyezték fel: „Kertész Ferencz Horvathon lakik Papokhoz való Jószágba Zemlény Vármegyében Bonis Ferencz idejétül fogva, nem régen is volt itthon." „Nagy Jakab négy Fiával Mihókkal, Istókkal, Jancsival és Gyurkával, Sadányban Falu Pásztorságán lakk cir Abaúj vármegyében ab Anno 2 aut 3."

3/l Mentek, vándoroltak tehát, ahol a jobb és könnyebb megélhetés lehetőségét sejtették. Az elhagyott telkekre a felsőbb vidékekről magyarok (pl. Kertész Pál, Tóth Lukács, Sepsi János, Lovas Miklós, Kocsis Istók, Varga Mihály), továbbá szlovákok és kárpátukránok telepedtek be. De még 1689-ben a 19 jobbágy közül 2, a 11 zsellér között pedig egy sincs idegen nevű. A fugitivi között összesen csak egy idegen van, meg egy „lengyel fi", akit Tóth Jánosnak hívnak. Az összeírások tehát azt mutatják, hogy a XVII. század utolsó negyedében a magyar lakosság elvándorolt, feltehetően nagyobb részt délfelé, esetleg a török által felszabaduló területekre, helyüket részben magyar, itt-ott már szlovák és kárpátukrán települők foglalták el. A szökés sokkal nagyobb arányú volt, mint a betelepülés. így Füzéren 1626-ban a jobbágyok, zsellérek és fiaik együttes száma 110, ami 440 fő lakosságnak felel meg, addig 1689-ben mindez 45, ami hozzávetőlegesen 180 személyt jelenthet. Különösen feltűnően kevés a fiak száma, mindössze 15 (56). Mindez világosan mutatja, hogy milyen nagy arányú volt a terület elnép-