Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

136. Oszrók a földeken. Kisbózsva. Balassa I. felv. háton is történhetik, különösen akkor, ha a jószágnak már szüksége van a friss szénára vagy más takarmányra. A szénacsomót négyszögletű vastag házi vászonba kötik, melynek neve zajda vagy ajda. Mind a négy sarkán kötél van. A belerakott szénát vagy takarmányt összekötik, a kötelekkel megerősítve a hátukra veszik. Egyes falvakban (Kh., Nh., Vh., H.) a kaszálók meredek hegyoldalakban vagy az erdők között terülnek el, úgyhogy oda szekérrel nem tudnak felkapaszkodni, ezért ezekről a helyekről kizárólag háton, zajdában hozzák le a szénát. Ilyen helyről egy csomót, egy kopkát egyszerre hátainak le. A szekeret a szénahordáshoz át kell alakítani. Rendes körülmények között a szekér hossza 2,5 m és az oldalára deszkát illesztenek. Az átalakításkor először leveszik a deszkákat, majd a nyújtót a lajtorja hosszúságának megfelelően 3—4 méterre állítják be és egy szeg segítségével rögzítik. Az .aljára hosszú deszkát tesznek, az oldalára pedig 3—4 méteres lajtorját, melyet egyébként a csűrben vagy a csűr eresze alatt felakasztva tartanak. A lajtorját rövid lánccal megfogatják, egy csatZóval megrögzítik, hogy a fergettyűn. ide-oda ne csúszkálhasson. A nyomórudat és a kötelet felrakják a szekérre, a villát az egyik lajtorjafokba beleakasztják és indulhat a szekér hordásra. Az ilyen, ún. tótszekér elejére nem lehet ülni, hanem vagy mellette mennek vagy a lajtorján keresztül oldalt kilógatják a lábukat. A széna-