Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

123. Természetes növésű fából készült villa. Nyíri. RM. Itsz. 59.12.14 124. Kétágú hasitól l villa. Füzér. RM. Itsz. 59.14.61 125. Háromágú hasított villa. Kovcicsvágóis. RM. Itsz. 50.1.76 126. Toldottágúvilla. Kovácsvágás. RM. Itsz. 50. 1.77 marad.

319 De itt is renden hagyják a lucernát és a lóherét és csak akkor forgatják meg, amikor már megszáradt a teteje. A szénaforgatásnak és gyűjtésnek egyik eszköze a villa. A legrégebbiek természetes ágas fából készültek. Az erdőben kikerestek egy alkalmas két vagy három ágú fát, levágták és létrán vagy villahajlítóban meghajlították. A természetes villákkal egy időben használták a kétágú hasított formákat is, amit mindenki a maga számára el tudott készíteni. A háromágú hasított villa is gyakori volt a Hegyközben.

320 A Hutákban, Kovácsvágáson és Füzéren eladásra is faragták, a délibb fátlanabb vidékek számára. Ma is megvan minden lehetőség az elkészítésére, sokan tudják is csinálni, mégis az egész Hegyközben alig-alig találni favillát. A gyűjtésre manapság vékonyabb háromágú vasvillát használnak. A vasvilla az első világháború után vált általánossá és egészen kiszorította a favillát. A szénamunka másik fontos eszköze a gereblye, amit fából mindenki elkészít a maga számára. Vannak olyan falvak (pl. Kv., Kh., F. stb.), ahol manapság is faragnak eladásra. A nyele nem hasított, hanem kétágú fa, fogait az ügyesebbek úgy illesztik a fejébe, hogy az csörögjön. A szétvert rendeket, ha erősen tűz a nap egy, de legkésőbb két nap múlva megforgatják, a másik oldalán már felényi idő alatt megszárad. A forgatás régen kétágú favillával, manapság háromágú vasvillával törté-