Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

neki jutott szénát saját fuvarjával vagy az uradalom igájával szállította-e haza. A takarmányt (lucerna, lóhere) a legtöbb helyen nyolcadán takarították be. Ilyen munkát elsősorban azok kaptak, akik mint képesek, amúgyis az uradalomban dolgoztak. A munkát a kepésgazda irányította. Valamivel jobb volt a részesedés aránya Vily ban, Vitányban, Mikóházán a gazdáknál, ahova elsősorban kishutaiak jártak és az anyaszénának is megkapták egyharmadát. A felszabadulás után a részibe való kaszálás egységesen harmados lett. De nemcsak a nagyobb réttel rendelkező gazdák vágatták így le, hanem az Erdőgazdaság is. Van némely helyen az erdőben olyan tisztás, amit érdemes lekaszáltatni, ezeket adták ki részibe, az így nyert szénát télire a bikasopokha helyezték el és ebből táplálták az őzeket és szarvasokat. A rétek a Hegyközben korántsem egyforma értékűek. A patakpartokon bővebben terem a széna, de az sokszor kisebb tápérétkű, mint az oldalakon kaszált kevesebb mennyiség.

302 Nem volt egységes területünkön az embervágó rét fogalma, mert, amint az idézetekből kiderül volt úgy, hogy 800 négyszögölével számították, más esetben pl. a Károlyi birtokokon 1826-ban 1200 négyszögölből állt.

303 Ma ez a számolásmód az egész területen ismeretlen, helyette a négyszögölekben való meghatározás járja. Füzérradványban 5—6—10 öles kaszálókról beszéltek, aszerint, hogy a nagyjából egyforma hosszúságú csíkoknak milyen volt a szélessége. A hegyközi rétek füvei rendkívül változatosak, ezekről már a XIX. század első feléből származó feljegyzések is megemlékeznek: 1846: ,, . . . megszemléltük a Réteket, és azt tapasztaltuk, hogy a határbeli Rétek átaljában kétszer kaszáihatók és jó táplálatú füvek legyenek. — Azonban ezek között a Felső Rétek legtöbb, de vastagabb füvet teremnek".

304 A füvek elnevezése is igen változatos. Legjobbnak tartják a vadlóherét, helyenként van angolperje is, mely leginkább a sovány talajon tenyészik, olyan bumbujkája van „ami nem is virág, de nem is termés". Igen sovány talajon nő a csörgőfű, mely a megszáradt szénában csörgő hangot ád. A kaszaalámegérőfű a kaszálás megérkezésének időpontját jelzi (Ny.). Ezek a fűfajták Radvány ban is ismeretesek, de előfordulnak még a következők: kannyamosófű, perjefű és köménymag. Kovácsvágáson a rózsalevelet és a vadlóherét tartják a legjobb szénának, de előfordul még a sárga virág, réti rutty, vadárvácska, életsás, kattánkóró virága, kötőfű (három élű sasos fű, szőlőt kötöznek vele), héjafű, sásasfű, csörgősjű és más fűfajta is. Füzérben az erősen nedves, vadvizes réteken a sás a leggyakoribb, ami csak másodrendű szénát ad.

305 A természetes füveken kívül nagy jelentősége van a Hegyközben a takarmánynövényeknek, különösen a lóherének és a lucernának. Ügy látszik, hogy a lóhere a régibb, mert már 1826-ban a hegyközi termeivények árát megállapító jegyzékben is szerepel: „Bükköny vagy lóhere öle