Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A szénamunka

meg; 1858-ban 149 7/32 hold rétet tartottak nyilván.

289 Ez a fentebb ismertetett komlósi adat és a számos más itt közre nem adott feljegyzés azt bizonyítja, hogy a rétek terjedelme a XIX. század első felében a Hegyköz legtöbb falujában kétszeresére nőtt. A kaszálók mai mennyiségéről nem állott pontos statisztika a rendelkezésemre, de jelentőségük a fentiekből világosan kiderül. Az irtásokon levő rétekért, bizonyos és esetenként meghatározott türelmi időszak elteltével rendszeresen bért fizettek. Az irtásos kaszálók száma különösen nagy volt az újonnan keletkezett falvakban: a Hutákban.

290 Gyakori jelenségnek számított, hogy egy idő múlva a földesúr nem elégedett meg az árendával, hanem ingyen vagy nagyon csekély térítés ellenében egyszerűen elfoglalta az irtásos rétet és így a jobbágyot vagy zsellért keserves munkájának gyümölcsétől megfosztotta.

291 Területünkön az erdők kaszáló nyerés miatt történő irtása a múlt század közepére befejeződött. Ez alól csak a Huták kivételesek, ahol a legutóbbi időkig az erdők között levő óriások kaszálását nem tiltották, hanem aki kiirtotta, majd gondozta, rendelkezett is vele. A réteken kívül a parlagoltatott földek is jó szénát adtak, különösen, ha nem engedték azokat elbokrosodni. Néha még az ugaron is kaszáltak, ha a jószág tavasszal nem taposta túlságosan le a földet.

292 Ma nem a hegyekben, hanem a patakok partját követő kaszálók a legjobbak és legjelentősebbek. A Bózsva, a Füzér-patak és a beléjük torkoló kisebb vizek mentén mindenütt széles csíkban találunk réteket. Ezeket 111. Kaszálók a patak völgyében és a hegyoldalakon. Kovóicsvágcis. Balassa I. felv.