Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

Bevezetés

Ezenkívül szórványos adatokat találtam a néprajzi irodalomban, továbbá a Néprajzi Múzeumban, a Sárospataki Rákóczi Múzeum, a Sárospataki Kollégium Falu Szemináriumának Adattárában. Ezek az adatok nagyobbrészt szokásokra, hiedelmekre vonatkoztak. A fenti igen jó összehasonlító anyagot szolgáltató munkákon kívül teljes egészében levéltári, illetve terepgyűjtésre voltam utalva. Munka közben rövidesen beláttam, hogy készülő tanulmányomban a földművelés teljes egészét egyszerre nem tudom feldolgozni. Éppen ezért elhagytam a gyümölcstermelést, melynek a Hegyközben évszázadokra visszanyúló hagyománya van. Különösen az alma és szilva termelése híres. E két gyümölccsel messze elszekereztek a Bodrogközbe vagy a Hernádvölgyére, hogy többnyire 1 : 1 arányban búzára vagy kukoricára cseréljék át az ízletes almát és szilvát. Hasonlóképpen elhagytam a szőlőművelést, mely elsősorban Radványban és Vily-Vitányban foglalt el nagyobb területet. A XVIII. században az itt termelt bort együtt emlegették a hegyaljaival. A többi faluban a zord időjárás miatt a szőlőnek különösebb jelentősége nem volt. Az eddig összegyűjtött anyagom világosan mutatja, hogy e terület szőlőművelése technikájában Hegyaljához csatlakozik. Nem szólok a házi kertekről: a veteményes és virágos kertről sem, csak itt jegyzem meg, hogy a magasabban fekvő hegyi falvakban a veteményes kert csaknem teljesen hiányzik, mert a fával beültetett házikert alját fű veri fel. Hasonlóképpen ez alkalommal elmarad az erdő feldolgozása is, mert az itt külön tanulmányt, sőt könyvet igényelne. így tulaj donképpen csak a szántóföldi termelésre és a szénamunkára szorítkozom, mely éppen elég anyagot ad ahhoz, még részletekbe nem is bocsátkozva, egy kisebbfajta könyvet megtöltsön. Éveken keresztül, amikor csak lehetett jártam a határt és a lehetőség szerint mindent fényképeztem. Ilyenkor rögzítettem megfigyelés alapján a különböző munkamenetek gerincét. Az. anyag teljes és igazi összegyűjtésére csak az őszi és téli időben került sor, mégpedig magnetofon segítségével. Arra törekedtem, hogy akiknek a munkáját nyáron, ősszel, tavaszszal lefényképeztem, azok mondják el részletesen a fényképek alapján az egyes munkamódokat. Azt is meg kell mondanom, hogy ezt az ideális követelményt különböző nehézségek miatt nem minden esetben tudtam megvalósítani. Mindezeket összevetve a feldolgozandó anyag eredete szerint tehát a következőképpen tagozódik: történeti (levéltári) — statisztikai — megfigyelésen alapuló leírás — fénykép — rajz — magnetofonnal rögzített elbeszélés. Mindezt azért láttam jónak elöljáróban elmondani, hogy az olvasó láthassa azt, hogy miből tevődik össze tanulmányom anyaga és mire támaszkodnak megállapításaim és következtetéseim. Budapest, 1964. március 23 A szerző