Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A gabonatermelés - Az aratás és hordás

tusok levették kalapjukat és ezt mondták: „Uram Jézus, én Istenem segíts." Ezek a szokások napjainkban jórészt emlékekben élnek. Aratási ünnepségekről csak a részes aratók tudnak. Mikor a hutaiak a tirpákokhoz jártak kepére, ott mindig volt végzés. Az enni- és innivalót a gazda adta. Kishután az első háború előtt rendeztek aratási bált az egyetlen nagygazdánál, aki egy hordó sört és tíz liter pálinkát ajánlott fel erre a célra. A résztvevők vittek magukkal sült tyúkot, süteményt, Kovácsvágásról vagy Űjhelyből hozattak cigányt és úgy.mulattak nagyrészt „tót" nótákat dalolva. Mihelyt a kévék kiszáradtak, minél hamarabb a hordáshoz fogtak. A nehezen hozzáférhető és szekérrel meg nem közelíthető helyekről háton hordják le a kévéket (Kh., Nh, Vh.). Ez elsősorban asszonyi munka, akik ponyvájukba 4—6—9 kévét raknak egyszerre. Ma, amikor a kévék lényegesen kisebbek 9-et is le tudnak egyszerre hozni vagyis egy keresztet kétszerre belekötnek a ponyvába. Ha ez nem ér össze, akkor még egy külön kendőt használnak az összekötözésre. A megrakott ponyvát szony hanyattfekve felköti a hátára, majd megfordulva négykézlábra áll és a nagy súly alatt lassan egyenesedik fel. Ha hirtelen vihar jön és otthon vannak, akkor a férfiak is segítenek ebben a munkában. Egy-két helyen 71. Szalmából készített aratási dísz. Fésü. 72. Szalmából készített aratási dísz. Csiga. Nyíri Nyíri