Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Fülöp Éva Mária: A magyar bencés kongregáció erdőgazdálkodásának áttekintése (1848-1950)
Szántódon a kis kiterjedésű erdőt a gazdaság bérelte. A ménes, a csorda, a gulya a Balaton melletti legelőre járt. A ménes és a szarvasmarhák a Balaton és a siófoki országút, a sertések az országút és a major közötti legelőn voltak, a juhok ezt a legelőt az erdeivel felváltva használták: „ha baj mutatkozik az erdei bérlet legelőre hajtatjuk, a legelső változtatás úgy a juhoknál, mint a sertéseknél a mutatkozó vérbajokat meg szokta szüntetni”.48 A jabai erdőnél „szorult viszonyok” mutatkoztak legelő dolgában, ezért kénytelenek voltak a szarvasmarhák részére kijelölni a 34 holdas ún. berki rétet állandó legelőnek. Az apátság mező- és erdőgazdasági számadásai apáti rendeletre 1847-től négyhavonként készültek.49 Az 1880-as évektől a gazdatisztek számadási időszaka július 1-jétől a következő év július 1-jéig tartott. Az erdészetek irányító személyzeténél a mezőgazdaságokhoz hasonló létszámaránnyal találkozhatunk. A tihanyi gazdaság 1900. évi bértáblája szerint50 az erdészeti személyzetet a tihanyi, aszófői és füredi erdőőrök képezték. A „Tihanyi Apátság Tihanyi Gazdasága” alkalmazottainak lakó- és gazdasági épületeiről teljes képet adnak a zalai oldal majorságairól felvett épületleltárak.51 A leltárakból ismert az erdőőri lakások közül az aszófői: a 18. században cselédlakásnak készült, de később kocsmaként is szolgált; kőből épült, náddal fedett épületben egy szoba, konyha, kamra állt rendelkezésre. Az 1920-as években az apátság 3995 kataszteri holdas erdészetében a következő személyzet dolgozott:52 Traum János erdőmérnök, Hegyi János segédtiszt, Szatmári Ignác főerdőőr, hat erdőőr és hat erdőmunkás. A gazdasági alkalmazottak közül az erdészeti személyzet szolgálatára állt egy tiszti kocsis, egy igáskocsis, egy tehenes és egy kanász. A századfordulót követően a Somogy megyei, szántódi kerület jószágkormányzójának 1922. évi számadása a mezőgazdálkodást folytató gazdaságok és az erdőgazdaság jövedelmezősége mellett feltünteti a főbb fafajtákat is: tölgy, cser, fenyő, gyertyán.53 48 FBFL FIT Bors Mihály jószágkormányzó jelentése legeltetésről. Szántód, 1896. április 1. 49 A negyedéves számadások készítését 1847-ben elrendelő Bresztyenszky Béla tihanyi apát (1838— 1850) szerint, így „azon havakra esnek, melyekben a tartósabb mezei munkáktól, némileg megpihenve zavartalan órákat igénylő dolgaiknak” a gazdatisztek megfelelhetnek. PBFL FIT Bresztyenszky Béla tihanyi apát rendelete. 1847. november 3.; MNL VEML ТА tsz. jk. 1079/1846. szeptember 6., Tihany 50 PBFL GL A pannonhalmi Főapátság tulajdonához tartozó tihanyi gazdaság 1900-ik évi bértáblája. Tihany, 1900. Január hó 30. Pokorny Frigyes jószágkormányzó, Farkas József ispán (rávezetve: Érk. 1900. febr[uár]. 14.) 51 PBFL GL Tihanyi apátság tihanyi kerületi gazdaságok. Leltárak. II. Épület-leltár 1909-1912. 52 PBFL FIT A szent Benedek-rendi főapátsághoz és fiókapátságokhoz tartozó összes gazdaságok tisztjei és állandó alkalmazottai járandóságának összehasonlító bértáblája. 1928. év. 53 PBFL GL Tihanyi Apátság somogykerületi jószágkormányzósága. A somogykerületi gazdaságok 1922. évi kormányzói számadása. Tihany, 1922. december 31. Vidóczy Asztrik somogykerületi jószágkormányzó 54
