Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Gócsáné Móró Csilla: Vajdahunyadvártól a Vajdahunyadvárig. Blaskovich-gyűjtemény a Vajdahunyadvárban
A másik nemzeti örökség egy unikális régészeti lelet, a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas, melynek 1923-as megtalálása, feltárása a tápiószelei múzeumalapító Blaskovich testvérpárnak köszönhető. A harmadik egy kulturális örökség - a tápiószelei Blaskovich Múzeum -, amely ma az egyetlen olyan, a 19. századi nemesi kúriák életét, a magyar köznemesség világát őrző és miliőjét idéző magyarországi épületegyüttes és gyűjtemény, amely csodával határos módon sértetlenül vészelte át a második világháborút és az azt követő zűrzavaros esztendőket. Az, hogy mindez megmaradhatott, elsősorban a múzeumot alapító testvérpár, Blaskovich György és Blaskovich János emberi helytállásának volt köszönhető. A Blaskovich-család története későn induló, de nagy ívet ígérő, mégis tipikusan magyar köznemesi családi pálya. Első ismert őse a török kiűzése után, a 18. század fordulóján társadalmi rangban, előképzettségben és hivatali pozícióban ott tűnt fel, ahol a Grassalkovichok. A párhuzamos indulást személyi és családi kapocs is erősítette, Blaskovich Sámuel (1670-1738) Grassalkovich Juditot (1685 k.-1748), Grassalkovich Antal (későbbi gróf és kancellár) nővérét vette nőül. Blaskovich Sámuel 1712-ben III. Károly magyar királytól kért és kapott nemesi armálist.31 Az első ismert ős, Blaskovich Sámuel 1727-ben sógorától, Grassalkovich Antaltól megvásárolta a Pest megyében elterülő tápiószentmártoni birtokot. Ez a vétel alapozta meg a tápiószentmártoni uradalom és ménes kiépítését, amivel a Blaskovichok a térség egyik legjelentősebb földesurai voltak egészen a 20. század közepéig. A Blaskovich-család ősei a 18. században Hont megyében laktak és gazdálkodtak, vittek vármegyei hivatalokat. Életvitelszerűen csak a 19. század elején jelentek meg Tápiószentmártonban. Blaskovich József (1772— 1848 k.) a régi helyett két kúriát is szerzett e Tápió menti faluban. Az 1820-as évek második felében Kubinyi László impozáns, 22 szobás klaszszicista kúriáját vásárolta meg. Hontból ide költözött első szülött fiával, Bertalannal (1794-1859). A két férfi, Blaskovich József és Bertalan nevével 1827-ben találkozhatunk a Pesti Gyep aláírói között.32 Széchenyi gróf lótenyésztéssel és versenyzéssel kapcsolatos haladó gondolatai követőkre találtak a Blaskovichok körében. József unokája, Blaskovich Ernő (1834—1911) Tápiószentmártonban magánménest alapított, amelyben sok-sok kiváló versenyló, köztük a csodakanca, Kincsem is született, nevelkedett. 31 Gócsáné Móró Csilla: A Blaskovich család útja a felemelkedéstől a műgyűjtésig, Blaskovich emlékkönyv. Szerk. Gócsáné Móró Csilla. Szentendre 1993. 48-49. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára E 227 Libri Donationum XXI/53-54.; TBM. Td. 68.1.320. A nemesi armális fotómásolata, készült a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban őrzött eredetiről 1943. január 29-én. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest 1858-1868. Elektronikus kiadás. Arcanum, Budapest 2001.; Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Budapest 1911-1932. Elektronikus kiadás. Arcanum, Budapest 2001. 32 Erdődy Rudolf gróf: Magyarországi lófuttatások 1814-1942. Bp. 1942. 11. 149 I
