Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Fülöp Éva Mária: A magyar bencés kongregáció erdőgazdálkodásának áttekintése (1848-1950)

vek bevonásával - a gazdálkodás állapotának felmérésére, a szükséges fejlesztések meghatározására végzett vizsgálat.36 A vizsgálatot maga Simon Zsigmond tihanyi apát (1865-1891) kérte, amikor átvette apáti hivatalát a javadalom birtokán tapasztalt állapotok miatt. Az apátság állandó jövedelmei közt ekkor a bérletek (a regálék köréből a tihanyi kocsma, az aszófői, örvényesi és tósoki malmok, a halászat és nádiás, valamint Kis-Szőlősön 48 h föld), továbbá a gabona- és gyapjúeladásokból, valamint az erdőkből származó bevételek szerepeltek. Az erdőket illetően a Simon apát elődje idejében tett kirívóan hibás gazdasági intézkedések közé tartozott a szántódi erdő tölgyeinek kivágása. 1850-ben ugyanis a Déli Vaspálya Társaság kérésére - tekintet nélkül a vágási turnusokra - irtották ki ezeket az értékes fákat. Ezután erről a területről sem a konvenciók, sem az apátság saját részére szükséges famennyiséget nem tudták biztosítani. Emellett - ugyancsak a somogyi jószágkerületben - több száz hold letarolt vagy kedvezőtlen bérleti díjért vágásra kiadott erdőrész volt a jabai és endrédi határokban. Simon apát legalább a bérbe adott területek makkal való beültetését próbálta meg elérni a bérleti szerződésekben. 1868 novemberében szerződtették az apátságba Tanos Pált,37 aki nem erdőmesteri, hanem főerdészi címmel látta el a hivatalát, mivel gazdatiszt felügyelete alatt állt.38 15 éves szolgálata hathatós intézkedései közt szerepelt a kapolyi faiskola létesítése.39

A vizsgálatot követően tett intézkedések sorában - a központi jószágkormány utasítása szerint - nem csupán vágásra bérbe adott területek, hanem készpénzért végeztetett és értékesített favágások, illetve eladások lehettek. Létrehozták a gazdaságokat kezelő, gazdatisztektől független erdőmesteri tisztséget. A hivatal viselőjének lakását Endréden jelölték ki, így Endréd, a somogyi jószágrész valamikori központja az erdészet irányításának helyévé alakult át.40

Ölfajárandóságukból az apátság szolgálatában álló révészek és cselédek nem adhattak el, sőt, a felesleget be kellett jelenteniük.41 A bérbe adott

36 Sörös P.: Tihany. 931-944.; Fülöp É. M.: Szántódpuszta. 27-34.

37 Tanos Pál (1843-1912) író, szakíró, a méhészet területén is neves szakember. Mivel a változatos pályát befutó Tanos kertészeti tanulmányokat folytatott, az életéről megjelent ismertetések több esetben a pannonhalmi főapátság kertészeként aposztrofálják. Veress D. Csaba: A polgárosodás útján (1850-1948). https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/teiepulesek_ertekei/nemesvamos/ pages/n_06_5.htm (letöltés: 2019. január 22.); Tanos Pál: A Bakonyból. In: Erdészeti Lapok 3. (1864) 304-306. Közli: Bakonyi erdők, bakonyi évszázadok. Válogatás két évszázad írásaiból, (tematikus szám) Szerk. Oroszi Sándor. In: Erdészeti Közlemények 68. (2006) 70-71. http://epa.oszk. hu/02400/02451/00083/pdf/EPA02451_Erdeszettorteneti_Kozlemenyek_68_2006.pdf (letöltés: 2019. január 22.)

38 Fülöp Éva Mária: Szántódpuszta kapitalizmus kori agrártörténete 1848-1945. Doktori disszertáció (kézirat). H. n. 1984. 44.

39 PBFL FIT Tanos Pál tihanyi apátsági erdőmester nyugdíjazási ügye. Simon Zsigmond tihanyi apát. Tihany, 1883. február 14.

40 MNL VEML Tihanyi Apátság tisztiszéki jegyzőkönyvek (a továbbiakban: ТА tsz. jkv.) 18/1866. december 27. Tihany; I. a-c./1867. december 19. Tihany

41 MNL VEML ТА tsz. jk. 3,6/1880. május 31. Tihany. Közli Fülöp É. M.: Szántódpuszta. 45.

52