Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)

Szabó László: Adatok a cukorrépa hazai megjelenéséhez

A melasz a cukor finomításakor keletkező melléktermék. A kristályosítás utolsó fázisában centrifugálással elkülönített végszörp, amiből már nem lehetett gazdaságosan cukrot kinyerni. Eleinte csak kis mennyiségű melaszt használtak takarmányra locsolva, elsősorban a gyenge minőségű szálastakarmány ízesítésére. Folyékony állaga miatt a kezelése nehézkes volt. A cukorgyárak Magyarországon a 19-20. század fordulóján kezdtek száraz anyagok segítségével daraszerű melaszkeveréket előállítani. Felitatásra korpát, tőzeget, kukoricacsutka- vagy kukoricaszár-darát, szárított répaszeletet, szárított sörtörkölyt, zsírtalanított olajpogácsalisztet használtak.21 A fentebb már említett összefüggés értelmében a nagyobb mérvű haszonállattartás, a tehenészet és a hizlalás által a cukorrépa-termesztéshez nagy mennyiségben szükséges istállótrágya előállítása is lehetővé vált.

Az első, inkább még csak cukorfőzdének nevezhető üzem alapítása után 23 évvel, 1831-ben alapították a már valóban gyárként működő nagyfödémesi és bátorkeszi cukorgyárakat. 1831 és 1848 között már 63 gyár üzemelt hazánkban. Az 1847. évi becsült országos fejenkénti cukorfogyasztás kb. 0,61 kg volt, amelynek csak a 17%-a volt répacukor. A gyorsan fejlődő, de alacsony szintű termelés ellenére a cukorgyáraknak is megvolt a közvetett, de nagy jelentőségű szerepe a gazdaság fejlődésében. E rövid, kezdeti időszakra vonatkozóan ezt Imhoff Henrik, cukorgyár-igazgató fogalmazta meg: „Minekutána a czukorgyárak egymásra keletkeznek a vidéken, lassankint megbarátkoznak a lakosok azon tüneményekkel, mellyek még most félelemmel töltik el őket... az új erőművek, s új emberek a falukon hatalmas eszközi lesznek az értelmességnek, s e bűvös eredmény, melly olly nagy és sok áldást fog szülni, egyedül a földmívelés által nem vala elérhető.”22

1849 után átalakult a cukorrépa-termelés és az ipari feldolgozás szerkezete, valamint a tulajdonosi köre. 1868-ban 21 gyár 10 256 tonna cukrot termelt. Ez a nyerscukorra számított mennyiség hétszerese volt a szabadságharc előttinek. A cukorgyárak jövedelmezősége nagymértékben függött az import cukortól, ezért is ingadozott a cukorgyárak száma. Az 1888-ban életbe lépett cukoradóról szóló XXIII. törvény biztosított támogatást a hazai cukorgyártásnak. Ez egyrészt tartalmazott egy úgynevezett cukorprémiumot, ami a közös osztrák-magyar vámterületről exportált cukor után 5 millió forintig támogatást jelentett, másrészt a nádcukor behozatali vámtétele 11 forint lett mázsánként.23 Az állami támogatás kedvező hatása önmagában még nem volt elégséges feltétel. A termesztés

21 Szentmihályi Sándor: A melasz, mint takarmány. In: A melasz. Szerk. Sólyom Lajos - Lásztity Radomir. Budapest 1980. 129.

22 Imhoff Henrik: Czukorrépa termesztés. In: Magyar Gazda (1841) 513.

23 Magyar Törvénytár 1887-1888. évi törvényczikkek. XXIII. Törvény-czikk a cukoradóról. Budapest 1897. 285.

199