Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1918-1945)
nak sorába, és az 1920-as évek végére a magyar postagalambsport oszlopos tagjává vált.78 A kormányzat 1940-ben végérvényesen rendezni kívánta a postagalambok tartásának ügyét. A Teleki Pál miniszterelnök kézjegyével ellátott 4360/1940. M.E. rendelet „a postagalambok tartásának és az általuk közvetített forgalomnak, valamint a postagalambok honvédelmi szolgáltatás címén történő igénybevételének szabályozásáról....” hatályon kívül helyezte az 5477/1914 M.E. rendeletet. A rendelet a postagalamb tartását - amely alatt a korábbi rendelkezések szellemének megfelelően nemcsak versenypostagalambokat, hanem egyéb hírvivésre alkalmas, hírhordásra betanítható egyedeket is értett - továbbra is szigorú hatósági engedélyhez kötötte. Hírhordásra alkalmas galamb tartását a hatóságok csak olyan magyar állampolgárnak engedélyeztek, aki a honvédelmi miniszter rendeletében megjelölt valamelyik egyesületben tagsággal rendelkezett. A rendelet kimondta továbbá azt is, hogy „háború idején vagy az országot közvetlenül fenyegető háborús veszély esetén az illetékes miniszter elrendelheti a postagalamboknak honvédelmi szolgáltatásként térítés ellenében történő igénybe vételét”.79 A HUNGÁRIA a rendelet megjelenése után nem sokkal egy Horváth János sportügyi alelnök és Cselkó Tibor adminisztratív alelnök által megfogalmazott körlevélben fordult az egyesület tagjaihoz. A szövetség tájékoztatta a tenyésztőket arról, hogy a honvédelmi minisztérium instrukciói szerint 1941 januárjától nemcsak minden postagalamb nyilvántartásba kerül, de a továbbiakban senki sem tarthatott gyűrűtlen, idegen gyűrűs, illetve nem hivatalos gyűrűvel ellátott galambot. Az érintett tenyésztőket az ilyen egyedek haladéktalan kiirtására szólította fel a szövetség. A HUNGÁRIA körlevele továbbá egy olyan ellenőrző bizottság felállítását is előírta valamennyi egyesület számára, amely negyedévenként köteles volt felkeresni a holdudvarába tartozó tenyésztőket, illetve az állományukat alkotó egyedeket az egyesület birtokában lévő nyilvántartással egybevetni.80 A titkári jelentésekből úgy tűnik, hogy 1941 után az ellenőrzéseket a fővárosi és a vidéki egyesületek lelkiismeretesen meg is tartották. A háborús helyzetre való tekintettel a HUNGÁRIA 1941 folyamán már sem külföldi versenyt, sem belföldi megbízhatósági versenyeket és röptetéseket nem rendezett: „A régi nagy erőpróbákat, a külföldi 800-1000 kilométeres hosszú távú versenyeket is befagyasztotta a világfelfordulás. Évről 78 Rulf Géza postagalambjai az 1920-as évek elején már részt vettek a szárnyait bontogató magyar postagalambsport belföldi versenyein. Egy 1923. október 21-én rendezett Szeged-Budapest közötti versenyen Jandaurek Vince, Vermes Arthur galambjai után Rulf Géza 2215/22. sz. k.k. tojója a negyedik helyezést érte el. Baromfitenyésztők lapja 18. (1923: 21-22. sz.) 61-62. 79 A m. kir. minisztérium 4360/1940. M.E. rendelete a postagalambok tartásának és az általuk közvetített forgalomnak, valamint a postagalambok honvédelmi szolgáltatás címén történő igénybevételének szabályozásáról és a 9030/1939. M.E. számú rendelet módosításáról. In: Magyarországi Rendeletek Tára. Bp. 1940. 1024-1027. 80 Postagalamb tenyésztők szakértesítője 12. (1941: 1. sz.) 5-6. 183
