Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1918-1945)
A két világháború között még egy postagalamb-olimpiát rendeztek, amely az eredeti tervek szerint Párizsban került volna megrendezésre. iMivel azonban a franciák lemondtak a szervezés jogáról, a rendezvényt a németországi Kölnben bonyolították le 1939. január 26-30 között. A két ország között a korábbi években elmélyült sportélet, valamint a korabeli német és magyar állam között az élet számos területén fennálló baráti viszony fényében a HUNGÁRIA kiemelt fontosságúnak érezte a németországi megmérettetést: a „...Postagalamb Olimpiász ránk magyarokra különös jelentőséggel bír. A hatalmas Németbirodalom baráti szálai szinte elkötelez bennünket, hogy kiváló anyaggal mutassuk be postagalamb-kultúránkat. Hogy a honvédelem szolgálatában álló kis szárnyas katonáink is méltóan képviseljék azt az erőt, tudást és megbízhatóságot, mely kiváló tulajdonságokon keresztül bírjuk és élvezzük nagy szomszédunk megbecsülését, értékes barátságát”.72 A II. postagalamb-olimpián 14 európai ország vett részt. Ebből 11 ország - Belgium, Franciaország, Hollandia, Anglia, Dánia, Németország, Olaszország, Lengyelország, Luxemburg, Csehszlovákia, Magyarország - tenyésztői állítottak ki galambokat. Svédország, Norvégia és Románia csupán delegációja révén képviseltette magát. A rendezők az 1938-as gyakorlathoz képest némiképp szigorítottak a részvételi szabályokon. Egyrészt csak olyan galambokat lehetett kiállítani a nemzetek közötti megmérettetésen, amelyek 600 km-en felüli távolságon legalább két ízben díjat nyertek. Az egy évvel korábbi brüsszeli gyakorlattal ellentétben továbbá 30 helyett 20 postagalambbal (10 hím és 10 tojó) lehetett nevezni. A kölni nemzetközi kiállításra küldött galambokat Egerben válogatták ki 1938. december 10-11 között 187 postagalamb közül.73 A rangos eseményen - a nemzetközileg is elismert nagy „postagalambász nemzetek” legnagyobb meglepetésére - a belgák után második helyen a magyarok végeztek. „A néhány ezer galambbal rendelkező kis ország két vállra fektette az évszázados postagalamb-kultúrával és sokszázezres állománnyal rendelkező világbirodalmakat, többek között Németországot, Olaszországot, Angliát, Franciaországot, és tizennégy nemzet közül csak egy »postagalambország« volt képes megelőzni: Belgium. Olyan dicsőség ez, amelynek kivívására csak a magyar szívós akarat, csak a sok tehetséggel megáldott magyar ember képes.”74 - írja a Postagalamb tenyésztők szakértesítőjének címoldalán a magyar siker hatása alá kerülő Jeskó Sándor. A házigazda németek csupán a hatodik helyre voltak érdemesek, amit fájó 72 Postagalamb tenyésztők szakértesítője 9. (1938: 8. sz.) 1. 73 Postagalamb tenyésztők szakértesítője 10. (1939: 1. sz.) 3-5. 74 Postagalamb tenyésztők szakértesítője 10. (1939: 2. sz.) 1. 181 I
