Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1918-1945)
A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1918-1945) ZUBOR FERENC BEVEZETÉS A hazai galambtenyésztés szervezeti keretek között történő megjelenése a COLUMBIA Budapesti Galambkedvelők Köre 1882-es megalakulásáig nyúlik vissza. Ettől az időponttól beszélhetünk hivatalosan szervezett magyar galambtenyésztésről. Bár a galambtartást ösztönző tenyésztési célok már a Columbia-kör megalakulásakor is meglehetősen sokrétűek voltak, a szervezet életét kezdettől a postagalambászok irányították. A Columbia Postagalamb Sportegyesület 1904-ben történő megalakulásával önállósult postagalamb-tenyésztők szervezeti- és sportélete óriási lendületet vett a két világháború között. Tanulmányunk a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár (továbbiakban MMgMK) gyűjteményeiben fellelhető postagalamb-tenyésztési szakirodalom, valamint a jelentősebb tárgyi emlékek számbavételére tesz kísérletet az 1918 és 1945 közötti időkeretben. A hazai postagalamb-tenyésztés és -sport történetét napjainkig egyetlen feldolgozás sem vizsgálta, így az intézmény által őrzött szakirodalmat és tárgyi emlékeket a szervezett magyar galambtenyésztés históriájának témánk szempontjából hangsúlyosnak gondolt állomásai közé ékelve érintjük. TENYÉSZTÉS ÉS SPORTÉLET AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN, A „JANDAUREIGÉRA” Az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregének hírszolgálatában álló postagalambok nélkülözhetetlenségének ténye 1914 és 1918 között vitathatatlanná vált. Miután az 1921. évi 49. törvénycikk értelmében 1922. január 4-én hivatalosan is felállításra került az ország védelmére hivatott Magyar 159
