Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (Budapest, 2019)
Sánta Ákos: Főúri halál a 17. századi Magyarország. Az élelemszerzéstől a szórakozásig
Agarászat A 17. századi főúri udvarokban a ragadozó madarakkal való vadászat elengedhetetlen segítőin, a vizslákon kívül kopókat és agarakat is tartottak. Az agarászat amellett, hogy az egyik legrégibb kutyás vadászati mód, táplálékszerzési lehetőség is volt, amely idővel kedvelt vadászati mulatsággá vált. Testet és lelket gyönyörködtető szerepére az unitárius lelkész, Szentmártoni Bodó János papírra vetett sorait idézzük: „lm ha nyulat űzetsz, Róka fut elődben, Ha eresztő-szijjon Jő agár kezedben, Gyönyörködhetel ott vadászó mezőben, Úgy tetszik, hogy ugyan meg újúlsz szivedben.”35 Radvánszky Béla kutatásaiból tudjuk, hogy a 17. századi főúri udvarokban kétféle agarat tartottak. Az erősebb testű agárral a nagyvadfajokra agarásztak - őzre, vaddisznóra vagy akár szarvasra is eresztették -, míg a gyengébb, de gyorsabb agár feladata az apróvadfajok - a nyúl és a róka - űzése volt.36 Az agár különlegessége egyrészt a sebességében (50-60 km/h), másrészt abban rejlett, hogy a legtöbb kutyafajtától eltérően a vadászat során nem a szaglását, hanem a látását használta. Az agarak a nyílt területen megpillantott menekülő vadat szemre űzték, sebes futással beérték, és megfogták a vadat, majd a lovon utánuk vágtató vadászoknak átengedték a zsákmányt. Az apróvadat - nyulat - a gerincénél fogva megroppanhatták, míg a csülkös vadat megfogták és lerántották. A ragadozókkal megküzdöttek: gyenge szaglásuk miatt szimat után nem voltak képesek követni a vadat. Rendszerint párosával eresztették a menekülő vadra. Az agarászatnál a talaj minősége, a látási viszonyok, az időjárás és természetesen a prédának szánt vad fizikuma, egészségi állapota, az agár kondíciója döntően befolyásolta a vadászat eredményességét. A vadászkutyák között is létezett hierarchia. Volt, hogy a legjobb, legértékesebb agarakat szekéren vagy ölben vitték a vadászatra, nehogy idő előtt elfáradjanak, míg a többit előre bocsátották.37 Azt az agarat, amelyik egymagában is képes volt elfogni a mezei nyulat, „főagár”-nak, „egyesfogó ”-nak (szólóagár) nevezték. Az ilyen agár nagy értéket képviselt. Meg-35 Szentmártoni Bodó János: A nyúl éneke és a vadászás dítséretiről való ének. H. n. 1714. 36 Rákóczi László farkast is fogatott agárral. Rákóczi, 339.; Radvánszky, 168.; Apor Péter Metamorphosis Transilvaniae című munkája jó példa arra, hogy voltak olyan példányok is - gazdájuk nagyobb büszkeségére - melyek nemcsak az apróvadat fogták el: „...az agarakban is az régi uraknak nagy gyönyörűségük volt, dicsekedvén egymásnak, kinek mint fogja az agara a szarvast, farkast, őzet, rókát, nyulat; sőt láttam olyan agarat - írja Apor - az ki személye szerint elfogta az hiúzt”. Apor Péter: Metamorphosis Transylvanie azaz Erdélynek változása (1736). Budapest 1987. 74. (A továbbiakban: Apor); Thököly Imre kölyökmedvét is fogatott agaraival. Késmárki Tököly Imre Naplója 1693. 1694. évekből. Közli Nagy Iván. Pest 1863. (Monumenta Hungáriáé Historica. Scriptores XV.) 397. 371. Rákóczi György levele Rákóczi Zsigmondnak. Barak, 1647. október 23. Szilágyi, 386. 13
