Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Vörös Éva: 120 év időben és térben. A Vajdahunyadvár és a Magyar Mezőgzadasági Múzeum története több dimenzióból
Időutazás — „Időképekkel” A „Kincsek” kiállításban szinten bemutatásra került egy tervrajz, melyet Alpár Ignác, az épület tervezőjének pecsétje is hitelesített.31 Művészi kidolgozottsággal ábrázolja a Vajdahuny ad vár reneszánsz részének - a mai műjégpálya felé eső - déli homlokzatát. A dokumentum újabb kapcsolódási pont a két egymás mellett elhelyezkedő kiállítás vonatkozásában. Köztudomású, hogy a jelenkori Vajdahunyadvár kétszer került felépítésre. Először 1896-ban, majd 1907-ben nyitották meg a jelenleg is látható épületegyüttest, immár a végleges épületszerkezettel. Mindkét alkalommal Alpár Ignác tervezte az épületet. Munkájáról készített írásbelijelentésében a következőket olvashatjuk: „...lázas és izgató munka közepette sajnálattal tapasztaltam, hogy Magyarország építészeti műemlékei alig vannak közölve, vagy a legtöbb esetben a publikációk megbízhatatlanok, sőt annyira eltérőek, hogy azok után az eredeti műemlékeket alig ismerhetjük fel. Rövid 2-3 napos cxkurziókkal a helyszínen szereztem be fényképeket az ország különböző részeiből és az így hamarosan összeszedett anyagból megállapíthattam az épületcsoportot ... Ilyen előmunkálatokkal kezdték meg az építkezést 1894. június havában”.32 A 2016-ban elkészített „Időképek” című fotókiállítás kurátoraként - nem mellesleg fényképekkel foglalkozó gyűjteményi muzeológusként - nagy gonddal kezdtem hozzá a téma feltárásának. Az előre megszabott keretek alapján idővonalat volt célszerű felvázolni a Vajdahunyadvár építésének története vonatkozásában, de úgy, hogy közben megjelenik és beépül a tematikába a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár intézménye. A kezdő dátum 1894. február 14., amikor Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter 1031. számú rendeletében megbízza Alpár Ignác építészt „a történelmi főcsoport számára létesítendő épületek terveinek elkészítésével és az építkezés művezetésével”.33 Az elmúlt immár 121 évben a két fogalom - a vár és a múzeumi intézmény - teljesen eggyé fonódott, így elsősorban az épületcsoport belső tereinek (fény) képi megjelenítése nem volt elképzelhető más módon, mint az egykori berendezett múzeumi kiállításokon keresztül. Egyszerűbben fogalmazva, a belső tereket külön nem fényképezték, hanem kizárólag a benne felállított kiállításokról készültek csak felvételek. Értelmezve Alpár Ignác fentiekben leírt sorait és a társintézményekben34 végzett kutatások alapján is megerősítést nyert, hogy a 31 L.sz.: MMgMK Múzeum Dokumentációs Gyűjtemény 67. 32 Alpár Ignác: Az ezredéves országos kiállítás történelmi főcsoportjának épületei. In: Mémök- és Építész Egylet Közlönye. XXI. kötet IV. füzet. 1897. 156. 33 Uo. 34 Külön szeretném megköszönni a társintézmények munkatársainak segítségét, akik a kutatást segítették: Csiffáry Gabriella - Budapest Főváros Levéltára, Demeter Zsuzsanna - Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma, Lászlóné Laár Erika Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, Nagy Zita és Dr. Sándor Tibor - Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 67
