Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1882-1918)
- tollrajzos ábrákkal gazdagon illusztrált, illetve báró Nyári Gyulának és Parthay Gézának ajánlott - munkájában nemcsak ismertet számos galambfajtát, de részletesen ismerteti a korbeli tartástechnológiai, tenyésztési és galamb-egészségügyi ismereteket is. Az első magyar nyelvű szakkönyv - amelyet kezdő galambkedvelők és tapasztalt galambászok is forgathattak - egy eredeti példánya ugyancsak becses darabja az MMgMK gyűjteményének. A „Columbia-kör” köré csoportosuló postagalamb-tenyésztök életében nagy fellendülést hozott, amikor előbb az eredetileg orvos Dimer Lajos, majd mellette egy ideig a szervezet alelnöki posztját betöltő Jandaurek Vince vette át a szervezet elnökségét. Az OBE választmányának 1890. évi jelentésében arról olvashatunk, hogy a postagalamb szakosztály - mivel első ízben 1887-ben már sor került a postagalambokkal történő versenyzés szabályainak írásba foglalására - az 1889-es esztendőben versenyt is rendezett huszonhét galamb részvételével Przemysl-Budapest között.47 A korabeli postagalamb versenyek végállomásai között már 1885-től szerepelt Przemysl, de a Stefanovits Béla elnökletével 1903-ban megalakult Kassai Postagalambtenyésztő Egyesület létrejöttét követően a Kassa-Budapest, majd a Hatvan-Budapest útvonalak mellett az 1910-es évektől a röptetések kedvelt végállomásává vált Fiume is.48 Hogy mekkora jelentőséget tulajdonított az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetése a postagalambokban rejlő hadászati célú lehetőségeknek, azt az a körülmény is mutatja, hogy a dualizmus közös hadügyminisztériumának tisztségviselői a „Columbia-kör” gyakorlatozási felercsztéseit gyakran megtekintették. Az 1894-ben megrendezésre kerülő Przemysl-Budapest között lefolyt versenyrepülésen a magyar királyi honvédelmi minisztérium államtitkára is jelen volt.49 A korabeli szaklapokban az egyesület tevékenységéről rendszeresen beszámoló titkári jelentésekből az is kiderül, hogy a hadügyminisztérium — legyen szó a versenyek lebonyolításának anyagi megsegítéséről, az egyes alkalmakon sikereket elért versenyzők díjazásának költségeihez való hozzájárulásról, vagy éppen az adott egyesület postagalambjainak versenyhelyszínre „katonai poggyászként” történő szállításáról - kisebb összegekkel támogatta a „Columbia-kör” tevékenységét. Dimer Lajos egyébiránt a korabeli tenyésztők körében nemcsak arról volt híres, hogy a mai budapesti Horánszky utcai dúcából tucatjával adományozta ingyen a postagalamb fiókákat fiatal kezdő tenyésztőknek, hanem arról is, hogy postagalambjai a korabeli versenyeken általában az élvonalban szerepeltek. Kiváló bizonyítéka ennek az MMgMK Numizmatikai Gyűjteményében őrzött, a Columbia Postagalamb Sportegyesület 47 Egyesületünk választmányának jelentése az 1890. évről. In: Szárnyasaink 6. (1891: 5-6. sz.) 41-42. 48 1902-ben a főváros lakót is megmozgató látványosság volt a Margitszigeten, amikor az Aero Klub tagjai Turul és Meteor nevű léghajói szállítottak magukkal postagalambokat. A galambokat 3700 méter magasságból engedték ki. (Bővebben lásd: Szikora András: Katonagalambok, hírvivő galambok. Bp. 1983. 79-85.) 49 A „Columbia-kör” 1894. évi működése. In: Szárnyasaink 10. (1895: 8. sz.) 98 99. I 243 l I
