Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1882-1918)
ók keretében ugyanakkor postagalamb-tenyésztésre vállalkozó magánszemélyek juthattak fajtatiszta és ellenőrzött teljesítőképességgel rendelkező szülőktől származó postagalambokhoz. A császári és királyi közös hadügyminisztérium a Gallus című szaklap szerkesztőségét kérte az adományozás meghirdetésére, amely készségesen közvetítette annak felhívását az olvasók felé, hozzátéve: „Jobb alkalom jeles tulajdonságú galambok szerzésére, mint most eddig nem kínálkozott, tehát használjuk fel”.23 A komáromi katonai postagalamb-állomás évtizedekkel a „Columbia-kör” megalakulása után is bocsátott rendelkezésre vérfrissítés céljából tenyészanyagot. Érdekes adalék lehet, hogy az 1891-es miskolci baromfi-kiállításon bemutatott hazai postagalambok - mivel a résztvevő galambok a komáromi postagalamb-állomásról származtak - „komáromi postagalamb” néven szerepelnek a kiállítás bírálati eredményét közlő korabeli listán.24 A századforduló éveiben a hadügyminisztérium fenntartásával több hazai galambposta-állomás is létrejött, melyek állományát a „Columbia-kör” megbízottja ellenőrizte. A korabeli magyar baromfitenyésztés ügyét felkaroló úttörő szakközlönyként évekig fennálló Gallus megszűnésekor hatalmas űrt hagyott maga után. Bár az állatfényképczés a századfordulón még gyermekcipőben járt, a Szárnyasaink igényes szerkesztőjeként - valamint 1896-tól a „Columbia-kör” tiszteletbeli tagjaként — Parthay Géza kezdettől fogva gazdagon illusztrált lapot kívánt a Grubiczy lapjának olvasói kezébe juttatni. A szaklap egyes számainak tollrajzos galambábráit szinte kivétel nélkül a szerkesztő készítette Rieger Viktor és Dobay Zsigmond illusztrátorok közreműködésével. Rieger Viktor neve számunkra most más aspektusban is érdekes. A budapesti Iparrajziskolában és a Mintarajziskolában végzett festő fajgalambokat ábrázoló kilenc fennmaradt századfordulós festményét az MMgMK Képzőművészeti Gyűjteménye őrzi. Grubiczy Géza és Parthay Géza mellett több korabeli tenyésztővel baráti kapcsolatot ápolt a festő. Felkeresve a galambtenyésztésben élen járó elméleti és gyakorlati szakemberek dúcait - az egyes példányok küllemi fajtajegyeit aprólékosan megfigyelve - festette meg az egyes galambfajtákat. Szóban forgó alkotásairól nemcsak postagalambok,25 de Budapesten és a nagyobb vidéki városokban már akkor tenyésztett több fajta hű képe - budapesti fehér gólyás keringő26, dominó sirályka és turbitin galamb27, anatóliai kék farkú fehér sirályka28, angol kék bagoly sirályka29, bécsi vörös fe-23 Szikora András: Egy év múlva... In: Postagalambsport 27. (1981: 1. sz.) 4. 24A miskolci baromfi-kiállítás bírálati eredménye. In: Szárnyasaink 6. (1891: 19. sz.) 143. (A századfordulót megelőző első postagalambversenyekről bővebben lásd: Zsolnay Miklós: Legendás fészekszeretők. In: Kistermelők Lapja 56. (2012: 9. sz.) 35. 25 Lt. sz. KM 55.386.1. 26Lt. sz. KM 55.394.1., 389.1. 27Lt. sz. KM 55.387.1. 28Lt. sz. KM 55.392.1. 29Lt. sz. KM 55.393.1. 238
