Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1882-1918)
amelybe naponta filléreket rak be a tenyésztő, hogy pár hónap múlva forintokat vegyen ki belőle”. A 12 évfolyamot megélt kiadvány kezdetben főként baromfi- és nyúltenyésztéssel kapcsolatos cikkeket közölt, ám 1882 januárjától hivatalos közlönye lett a „COLUMBIA” Budapesti Galambkedvelők Körének. Grubiczy Géza a modem magyar baromfi-gazdálkodás úttörőjeként kezdettől fogva arra törekedett, hogy írásaival és egyes külföldi szaklapok - mint például a The Pigeon- cikkeinek fordításaival a galambtenyésztés szakmai vonatkozásain túl a postagalambokkal való versenyzés fogásait is népszerűsítse a tenyésztők körében. Az 1874-ben megrendezett első magyar baromfi-kiállítás szervezésében élenjáró Grubiczy által szerkesztett lap foglalkozott a galambtenyésztés általános kérdéseivel, a postagalambászatot érintő témákkal, de elvétve egy-egy röp-, dísz- és haszongalamb fajta ábrákkal ellátott ismertetésének is szentelt helyet számaiban. A Gallus című kiadvány jelentette be egyébiránt a „COLUMBIA” Budapesti Galambkedvelők Köre néven 1882. január 7-én megalakult első önálló magyar egyesület létrejöttének tényét is.14 A „COLUMBIA” Budapesti Galambkedvelők Köre - melyet gyakran csak „Columbia-kör” néven emlegettek - 1936-ig állt fenn, míg újjá nem szerveződött a korábbiakhoz képest egyre inkább katonai jelleget öltő „Hungária” Postagalamb Tenyésztők Országos Szövetsége kereteiben.15 Az évente átlagosan 15—20 tanácskozást tartó szervezet vitathatatlan érdeme, hogy úttörőként foglalta keretek közé különböző szakosztályaiban a magyar galambtenyésztőket.16 A „Columbia-kör” tagságának gerincét a kezdeti időkben főként budai polgárok adták, és- bár tényleges taglétszáma fennállása alatt nemigen haladta meg a 100 főt - „ernyője” alatt a századfordulón az újpesti és rákospalotai szervezetek mellett megkezdik tevékenységüket az egyes galamb fajtákat kedvelő, az esetek többségében vendéglátó egységekben összeülő specializáltabb vidéki társaságok.17 A „Columbia-kör” szervezeti élete igazi lendületet akkor vett, amikor 1886 februárjában a szervezet rendkívüli közgyűlése Grubiczy Gézát választotta a kör elnökévé. Grubiczy már elnöki beszédében minél több szakcikk írására kérte a tagságot. Ettől a pillanattól válik a Gallus című szaklap a fentebb említett két szervezet immár hivatalos közlönyévé, amelyben sorra jelentették meg Írásaikat a magyar galambtenyésztés szakirodaimának megalapítói.18 Az évek előrehalal4„COLUMBIA” budapesti galambkedvelők köre. In: Gallus 6. (1882: 1. sz.) 8. 15 A szövetség elnöki székébe 1936-ban Merényi Scholtz Kálmán vezérőrnagy került. I6A szervezet üléseinek színhelye kezdetben a budapesti Fecske utca 17. szám alatt található „Kurz-féle” vendéglő volt, ám az 1900-as évektől a fővárosi galambkedvelők egyre gyakrabban a „Columbia-kör” pénztárosaként közismert Malosik Ferenc népszínház utcai ingatlanában gyűltek össze. 17 Az egyik első ilyen vidéki megmozdulást a pécsi „1-ső magyar házi szárnyasokat, postagalambokat, tengeri nyulakat, ebeket tenyésztő és madarakat védő-egylet” létrejötte jelentette 1885 júliusában. 18 Közülük Bacskay János, Temesvári Ferenc, Isaszegi Domokos, Kovásznay Zsigmond és - a Szárnyasaink című szaklap megalapítója, 1891-től az OBE igazgatója Parthay Géza neve mindenképpen említést érdemel. 236
