Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Zubor Ferenc: A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalma és tárgyi emlékei a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban (1882-1918)
Az 1890-es evek elejétől az országos hatókörrel rendelkező egyesületek4 mellett már számos kisebb „specializálódott” galamb-, kanári-, házinyúl-, prémesállat- és ebtenyésztő kör létezett. Az országos baromfitenyésztő egyesületek tevékenységét és feladatait a szaktárca általában egyesületi pénzzel ösztönözte, kiállításaikat, versenyeiket tisztelctdíjak és elismerő oklevelek adományozásával rendszerint támogatta.5 Az egyesületek a Földművelésügyi Minisztériummal állandó összeköttetést tartottak fenn. A szaktárca elé az 1912-ben életre hívott gazdasági felügyelőség intézményén keresztül nemcsak előterjesztéseket, javaslatokat terjesztettek fel, de ellátták a kor földművelésügyi politikájának szellemében rájuk bízott feladatokat is a minisztérium irányítása és felügyelete alatt. A dualizmus korának Földművelésügyi Minisztériuma előszeretettel fordult a szélesebb körű gazdatársadalmi megalapozást jelentő - és nem utolsósorban szakértelmet képviselő - szakegyesületekhez, hiszen azok az állandó pénzügyi támogatás és segélyezés révén tőle nagyban függtek.6 A regionális és országos méretű egyesületek célja minden esetben az állomány nemesítése, kiállítások rendezése, előadások, tanfolyamok tartása, szakmunkák kiadásának segélyezése, tagjainak tenyészállatokkal történő segítése, tenyészanyag kiosztása és az értékesítési lehetőségek fejlesztése volt. Az 1870-es évek közepén szervezeti keretek közé terelt baromfitenyésztők egyesületei tevékenységükben teret adtak a galambtenyésztés ügyének is. Házigalambok a magyar szakirodalomban 1876-ig A magyar galambtenyésztés történelmi múltja után nyúlva Szikora András szakíróval együtt elmondhatjuk: „több a fehér folt, mint a reális alapokon nyugvó hiteles adat.”7 A Katonagalambok, hírvivő galambok című könyv szerzőjének megállapítása a galambokkal foglalkozó szakirodalom kezdeti időszakára vonatkoztatva rendelkezik némi racionális maggal. Postagalambokat már évszázadokkal ezelőtt is használtak titkos üzenetek szállítására, háborús években hadiesemények utáni jelentések célba juttatására, esetleg kémkedésre. Ez a körülmény 4 A 19. század utolsó évtizedeitől 1945-ig lényegében két országos méretű baromfi egyesület volt Magyarországon. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (továbbiakban: OMGE) baromfitenyésztési szakosztályából 1891 -ben kivált tenyésztők által alapított és 1902-ig fennálló Országos Baromfitenyésztési Egyesület (továbbiakban: OBE), majd a szaktárca kezdeményezésére 1902-ben újjászervezett BOE, illetve 1943-tól, névváltozását követően Baromfi- és Egyéb Kisállattenyésztők Országos Egyesülete. 5 A dualizmus korának Földművelésügyi Minisztériuma és a baromfitenyésztő egyesületek kapcsolatáról bővebben lásd: Mártha Zsuzsánna: Kezdeti törekvések a magyar baromfitenyésztés fejlesztésére (1914-ig). In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. 1986-1987. 261. 6 Erdei Ferenc - Pataky Ernő: Termelői szervezetek a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésében. 1. In: Agrártörténeti Szemle 1. (1957:1 -2. sz.) 167. 7 Szikora András: Szakirodalmunk írásának kezdetei. In: Postagalambsport 34. (1988: 8. sz.) 2. i 233 T i