Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Annamária: Földesúri gazdálkodás Zemplén és Ung vármegyékben a 18. században Homonna, Nagymihály és Szobránc példáján
i Egyértelműen a legnagyobb hasznot a mezővárosban lévő sörfőzde hozta. Az adott időszakban az uraság együtt adta ki bérbe az égetővel, vendéglővel és kocsmákkal. Akkor hét kocsma volt a mezővárosban: „A sókamrával szemben, ,A zöld fánál, A széknél, A szerecsennél, A zsidó Marknál, A Nápolyinál, A híddal szemben, A Holkanánal,, vendéglők működtek.65 Azokon kívül egy új vendéglő is volt Nagymihályban, itt a zsidó bérlő köteles volt egy keresztény vendéglőst munkáltatni. Az 1770-es években a szomszédos hat faluban is volt az uraságnak kocsmája.66 A kocsmákban és vendéglőkben felszolgáltak minden ismert italt, mint a bor, pálinka, sör, rozolis (édes likőr), sőt még kávét is.68 A sör és pálinka a helyi gazdasági objektumokból származott, a bor szintén az urasági szőlőkből a Tokaj-Hegyalján vagy a helyi falvakból. A sörfőzdéből, pálinkaégetőbői és kocsmákból származott az uraság legnagyobb haszna. Az évi haszon a bérletből 1763-ban 2475 forint67 volt, és 1773-ban már 3300 rajnai forint.68 A bérlő (ebben az időben már többnyire zsidó) a gazdasági épületek működtetésén és a bérlet fizetésén kívül köteles volt más szolgáltatásokat is végezni. A pálinkát csak a saját katlanjaiban főzhették, és az égetés utáni maradékot az állatoknak kellett adni etetésre. A jobbágyoknak keresztelő vagy esküvő alkalmával kötelező volt jutányosabb áron eladni. Az első kifőzött pálinkát és sört kötelező volt az uraságnak beszolgáltatni. Az uraságtól kötelező volt évente venni 200 köböl búzát, 300 köböl árpát, 10 hordó tokaji bort és 30 hordó helyi bort olcsóbb áron. Nem volt megengedett kölcsönre eladni, maximálisan 2 forintért. Másik oldalon az uraság kötelezte magát biztosítani 18 szekér fát, nyolc szekér árpaszalmát, egy bérest a sörfőzőbe, továbbá pincéiben egy bodnárt hordókészítésre vagy javításra. A sörfőzdét, pálinkaégetőt, kocsmát és kocsiállást a Zöld fa vendéglő előtt az uraság tartotta karban. A jobbágyoknak tiltva volt a Nagymihályba és a szomszédos falvakba, ahol árendát fizettek, behozni más bort, sört vagy pálinkát.69 Az uradalom többi gazdasági objektumáról nem maradt meg sok információ. Ide tartozott a téglavető és kőfejtő a Hrádoknak (Váracskának) nevezett hegyen. A követ és a kiégetett téglát az uraság eladta, egy öl kő ára 4 rajnai forint volt, ezer darab tégláért 5 forint járt.70 65 SA Presov, SM, 943: Lonovics Jakab bérleti szerződése a sörfőzde, pálinkaégető és kocsmák bérbevételéről, 1763. 66 SA Presov, SM, 947: Lonovics Jakab bérleti szerződése a sörfőzde, pálinkaégető és kocsmák bérbevételéről, 1773. 67Uaz. 68 SA Presov, SM, 943: Lonovics Jakab bérleti szerződése a sörfőzde, pálinkaégető és kocsmák bérbevételéről, 1763. 69 SA Presov, SM, 947: Bérleti szerződése a sörfőzde, pálinkaégető és kocsmák bérbevételéről, 1773. 70 SA Presov, SM, 949: Nagymihály mezőváros összeírása, 1775. 174
