Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Péter: Adatok a szőlő- és bortermeléshez a ma már nem létező északi bortermő területeken Zemplén és Ung vármegyében
beli kurucpárti nemesekkel védekezett az ostromlott Vinna várában." Valószínű, hogy a hadműveletek és a rendkívül rossz időjárás folytán a kaluzsai szőlők nagyobb része elpusztult.11 12 A szatmári béke után megváltoztak a birtokviszonyok. Eödönffy László és Gombos bárók birtokait a kamara kobozta cl. így 1715-ben a kamara birtokolta a Gombos-féle gazdaságot a faluban, amelybe a szőlők, a borászat és a vincellér háza is tartozott.13 Hasonlóan Gombos György fiskális birtoka a jobbágytclkekből, erdőkből és a szőlőkből állt.14 Ugyanakkor Eödönffy László birtokában 1755-ben voltak a szőlők.15 1743-ban Sztáray Imre báró megszerezte a nagymihályi uradalom szétszórt birtokait, és megalapította az óriási Sztáray-uradalmat, amelynek Kaluzsa a része volt. Az első, 1715-ben végrehajtott országos adóösszeírás mutatja a kaluzsai szőlők pusztulását. Adatai szerint annak idején csak két jobbágyháztartás létezett.16 A lakosság száma drasztikusan csökkent, és a község elnéptelenedett. Érdekes, hogy mindkét jobbágy a szőlőket is használta. Az első két kapás szőlőt, a másik hat kapás puszta szőlőt. Mivel a puszta telkeket a földesurak használták, valószínű, hogy ezek a volt jobbágyszőlők nagy részét is birtokukba vették.17 1724-ben nyolc jobbágytelek volt lakott Kaluzsán, a mezőn elsősorban rozst, kevésbé zabot, búzát vagy árpát termeltek. Három jobbágy a szőlőket is használta, két, illetve négy kapás terjedelemben. Mindháromnak egy-egy hordó bort hoztak a szőlők.18 Már a 18. században fokozatosan csökkent a borászat szerepe a falu gazdasági életében. A 30-as évek közepén már 15 jobbágyháztartás működött a községben, s közülük csak négy művelte a szőlőket, három, négy, öt és hat kapás terjedelemben. Érdekes, hogy összesen csak egy hordó bor hasznot adott nekik a borászat.19 A század közepén, 1750-ben tizennégy jobbágy háztartás volt a faluban, s egyik sem birtokolt szőlőket.20 Mária Terézia úrbérrendezése korában léteztek ugyan a kaluzsai szőlők, a lakosságnak viszont már semmilyen hasznot nem hoztak. Bizonyosan nem tudtak pénzt szerezni a szőlőműveléssel. Saját borukat jártak eladni a heti vásárokra 11 Székesi Gróf Bercsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez 1705-1711. (Ed. Thaly, K.) Budapest 1882,429. 12 Szirmay András naplója, 72. In: Adalékok Zemplén vármegye történetéhez VII, (Ed. Dongó, Gy., B.). Sátoraljaújhely 1902, 140. 11MNL OL Budapest, UC, E 156, 142/27: Gombos Imre elkobzott birtokai, 1715. 14 MNL OL Budapest, UC, E 156, 49/16: Gombos György és Imre elkobzott birtokai, 1739. 15 MNL OL Budapest, UC, E 156,63/7: Eödönffyho László elkobzott birtokai, 1755. "’MNL OL Budapest, HTT3121: Országos összeírások, 1715. 17 Ugyanott. 18 Kárpátaljai Állami Levéltár (a továbbiakban KÁL), Beregszász, F 4/3, 170: Összeírás, 1724. I9KAL, Beregszász, F 4/3, 795: Ung vármegye adóösszeírása, 1735. 20KÁL, Beregszász, F 4/3, 1698: Ung vármegye adóösszeírása, 1750. 154
